Fejér Megye természetvédelme - védett és védelemre tervezett természeti területek, ökológiai folyosók ismertetése
(Forrás: FEJÉR MEGYEI területrendezési terve területrendezési terv - javaslattevő fázis, egyeztetési dokumentáció VÁTI KHT. 2001. VI.hó)

Kapcsolodó térképek:

VÉDETT ÉS VÉDELEMRE TERVEZETT TÁJAK, TERMÉSZETI TERÜLETEK

ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT

TÁJREHABILITÁCIÓ

Fejér megye tájhasználatát a térség természetföldrajzi adottságai határozzák meg. Míg a Dunántúli Középhegységbe tartozó északi területrész morfológiailag és tájhasználat szempontjából is változatosabb, magába foglalja a Velencei-hegységet, a Vértes és a Bakonyalja jelent s részét, az Etyeki-dombságot a közbezárt medencékkel együtt (Zámolyi-medence, Gánti-medence, Zsámbéki-medence), valamint a Móri-árok vonulatát, az ettől délre eső, és a megye nagyobb területi hányadát kitevő alföldi táj, zömében a Mezőföld, morfológiailag kiegyenlítettebb, síkvidéki jelleg térség, homogénebb tájhasználati jellemzőkkel.

A megye területének döntő része (67%-a) mez gazdasági művelés alatt áll. Az ökológiai szempontból értékes, a biológiai sokféleséget hordozó természetes és természetközeli területek jelentős része a megye északi, hegyvidéki erd s területeire koncentrálódik, melyek képesek voltak ellenállni a mezőgazdaság egyre növekvő térhódításának. A megye középs és a déli területeinek löszdombjait birtokba vette a mez gazdaság, rajtuk a természeti értékek csak rendkívül szórtan, mozaikosan tudtak fennmaradni. Ami megmaradt az a nagyobb vízfolyások mentén kialakult mocsárréti, üde réti vegetáció, a szikfoltok, a meredek löszvölgyek oldalai és a déli szélek homoki vegetációja a hozzájuk kapcsolódó állatvilággal.

A megye természetvédelmi területeinek nagy része a hegységekben és a vizes élő helyek mentén kerültek kialakításra, és a nagyobb térségre kiterjed további védelmi javaslatok is itt koncentrálódnak.

A táj- és természetvédelmi javaslat főcélkitűzése az ökológiai hálózat területeinek védelme által a megye él helyeinek, ökológiai értékeinek, azaz biológiai sokféleségének a megőrzése, a táj- és természetvédelmi érdekek érvényesítése a területhasználat rendszerének kialakítása során a fenntartható használat, hasznosítás biztosítása érdekében.

A természeti értékek, él helyek és ökológiai rendszerek fenntartása, védelme mellett ezen értékes természeti területeket a térség gazdasági potenciáljának kell tekinteni.

A terv az Országos Területrendezési Terv, a Velencei-tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terv egyeztetési anyagainak (VÁTI Kht., 1 999), valamint a Zsombék Természetkutató Egyesület által készített, a védett és védelemre tervezett területek kataszterének figyelembevételével készült.

VÉDETT ÉS VÉDELEMRE TERVEZETT TÁJAK, TERMÉSZETI TERÜLETEK

Fejér megyében jelenleg 13 országos jelentőségű természetvédelmi terület, 24 helyi értékként nyilvántartott természetvédelmi terület és 1 védett természeti emlék található. A védett területek nagysága 28627 ha, ebb l az országos jelentőségűek területe 24936 ha, a helyi jelentőségűeké pedig 3691 ha.

Magyarország területének 9 %-a, mintegy 800.000 ha áll valamilyen természetvédelmi oltalom alatt. A megyében ez az arány jelenleg 6,9 %.

Országos jelentőségű védett természeti területek

Fejér megye területén 24 936 ha terület áll országos védelem alatt, amely a megye területének 5,4%-át teszi ki. Ezek:

A meglévő és a védelemre tervezett országos jelent ség természetvédelmi területek sorszáma megegyezik a kapcsolódó térképlapon jelölt területek számozásával.

Védelemre tervezett területek

A megye területén jelent s kiterjedés területek védelem alá helyezése várható. Az országos védelemre tervezett területek közül kiemelend a Vértesi Tájvédelmi Körzet bővítése, valamint két új tájvédelmi körzet (Velencei Tájvédelmi Körzet, Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet) létesítése, amelyek vagy egészben, vagy részben érintik a megye területét.

1 . Vértesi Tájvédelmi Körzet

A hegység legjellemzőbb természeti értékeit foglalja magába. Területének egy része Komárom-Esztergom megyére esik. A földtani értékek közül a főalapkőzetet jelentő dolomit változatos felszíni formái, a kopár gerinc élek, sziklás tetők, különböző sziklaalakzatok, köves lejtők, szurdokvölgyek, a több, mint 70 barlang emelendő ki.

A hegység rendkívül változatos morfológiai képe biztosította a lehet séget az itt található számos, mikroklimatikus igényeikben egymástól jelentős mértékben eltér növénytársulás kialakulásához, fennmaradásához. A mediterrán jellegű déli lejtők (Csákvár-Csákberény közötti kopárok), az alhavasi magashegységi ritkaságokat őrző szurdokvölgyek (Fáni-völgy) mellett atlanti klímahatás (Pátrácos) is érvényesül a térségben. Ennek megfelelően gazdag és változatos a növényvilág. Ezeket az értékeket egészítik ki a hegység lábánál található védett területrészek, melyek feladata a Zámolyi-medencére valamikor jellemzőláprétek, kaszálórétek maradványainak, valamint a lösznövényzet reliktumainak megőrzése.

A hegység faunájából elsősorban a madárvilágot kell kiemelni. A tájvédelmi körzet területén fészkelő madárfajok száma meghaladja a 90-et. Különösen értékes az itt fészkelő ragadozó madárállomány. Az alsóbbrendűállatok között is találhatunk több értékes fajt, ilyen a hazánkból csak Csákvár melőll ismert öves szkolopendra szigetszerű előfordulása.

A természeti értékek mellett több kultúrtörténeti érték is található, külön említést érdemelő Vérteskozma védett faluképe, valamint az utóbbi években helyreállításra kerül Csókaői-vár. A tájvédelmi körzet fokozottan védett területei közül a megyében helyezkedik el a Haraszt-hegyi, a Csíkvarsai, a Pátrácosi, valamint a Fáni-völgyi fokozottan védett terület. Csákberény község területén két erdőrezervátum helyezkedik el. A Meszes-völgyi 1 2 ha, a Juhdöglő-völgyi 79 ha kiterjedés .A tájvédelmi körzet bővítésére a tájegység egységes kezelése, fenntartása és fejlesztése érdekében tett javaslatot a Velencei-tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve (VÁTI, 1999. dec.).

A tervezett bővítés az Észak-Vértes területén, a Pro Vértes Alapítvány kezdeményezésére három Fejér megyei Önkormányzat (Gánt, Szár, Szárliget) és három Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat (Tatabánya, Vértessomló, Várgesztes) által védetté nyilvánított, összesen 6500 ha (Fejér megye területéb l 1 692 ha) helyi jelentőségű természetvédelmi területre terjed ki.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park a tájvédelmi körzet bővítési területeként tervezi a csákvári Csíkvarsai-réthez kapcsolódó, botanikailag annak folytatásának tekinthet csákvári repülőtér környezetének védelem alá helyezését is. Ezen a területen tömegesen fordul elő több orchideafaj. Jelentős állományban található meg a védett ürge is, amely több fokozottan védett és a térségben költő ragadozó madarunk fő táplálék állata. Az üdülő körzet terve ezen területet országos jelentőség ökológiai folyosóként kezeli, és nem kapcsolja a tájvédelmi körzet területéhez.

A TK. bővítési területére a hűvösebb, csapadékban gazdagabb klíma hatására kialakult társulások a jellemzőek. Ugyanakkor a szárligeti Zuppa-hegy karsztbokorerdei és lejtőssztyepp társulásai a csákvári Haraszt-heggyel mutatnak rokonságot. A Vértes területéről eddig le nem írt, fokozottan védett méhbangót erről a területről sikerült kimutatni. A terület állatvilága, jellemző fajai megegyeznek a tájvédelmi körzetből ismert fajokkal, több ott fészkelő fokozottan védett fajunk táplálkozóhelye a természetvédelmi terület.

A TK bővítésével a Vértes természeti értékekben gazdag térsége egységes kezelést kapna. Így a területet érő sokrétű terhelés (ipari, mező - és erdőgazdasági, infrastrukturális, idegenforgalmi) csökkentésére, a terület fejlesztésére - a természetvédelmi prioritás előtérbe helyezésével - egységes program alakítható ki.

A térségben az ipari tevékenység szinte kizárólag a bányászathoz kapcsolódik. A Pusztavám térségében megszűnőben lévő szénbányászat és a Gánt térségében megszűnt bauxitbányászat után hátramaradt tájsebek (felszíni bányaudvarok, meddőhányók), valamint a ma is működő bányák (Gánt) csúfítják a hegységet. Rekultiválásuk tájesztétikai és természetvédelmi szempontból egyaránt sürgős feladat. Új bánya nyitása a védett területen nem engedhető meg.

A mezőgazdasági tevékenység a TK területén kis mértékű , területük zömében gyep művelési ágú. A dolomiton kialakult sekély termőréteg sziklafüves és lejtőssztyepp társulásokon csak kismérték, extenzív legeltetés engedhető meg, a csákvári Csíkvarsai-rét nedves mocsárréti és lápréti társulásai - a természetvédelem előírásainak betartása mellett - kaszálóként is hasznosítható. A TK területén az új természetvédelmi és erd törvény szellemében ki kell dolgozni az erd k kezelésének és fenntartásának koncepcióját. A további gazdálkodási tevékenység az elsődlegesen természetvédelmi rendeltetés szempontjai szerint végezhet , vonatkozik ez a fahasználatok csökkentésére, a vágásforduló hosszának növelésére, a kis területen alkalmazható fokozatos felújítások és honos fafajok alkalmazására.

A térség turisztikai célú fejlesztése és a zömében ehhez kötődő infrastruktúra-fejlesztés is a természetvédelmi érdekek érvényesítésével végezhető. Ezt emeli ki az Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elhatározásai is.

Az üdülőkörzet terve a tájvédelmi körzet mentén, annak tájképi szempontból fokozottan érzékeny és veszélyeztetett zónájában védőövezet kijelölésére tett javaslatot. Ezen területek az erdők alatti volt zártkertekkel, szőlőkkel borított hegyoldalak, értékes természeti területeket is felölelő gyepterületek, amelyek egyben tájképvédelmi övezetként is funkcionálnak. Beépülésük, felaprózódásuk megakadályozása, a TK-t övez kertterületek részletes szabályozása szükséges (Csákvár, Gánt, Zámoly, Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám). A hagyományosan borvidéki területeken a terv a szőlőterületek növelésének, támogatásának szükségességét emeli ki, természetesen szem előtt tartva a természetvédelem érdekeit, az ökológiai szempontok érvényesítését is.

2. Velencei Tájvédelmi Körzet

Az 1960-as évek óta több alkalommal is felvetődött a Velencei-hegységben egy nagyobb kiterjedésű természetvédelmi terület kialakítása. Az elmúlt években a Duna-Ipoly Nemzeti Park megkezdte a természeti értékek pontos felmérését és a tervezett természetvédelmi terület lehatárolását. Javaslatukban a Velencei-hegység Tájvédelmi Körzet kialakítása, valamint az országos védelem alatt álló Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület és a Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület bővítése szerepel.

A Velencei-tó - Vértes Kiemelt Üdülő körzet Területrendezési Terve egy nagyobb területi kiterjedés tájvédelmi körzet kialakítására tett javaslatot, amelybe a Velencei-hegység területén kívül a vele szerves táji egységet képez Velencei-tó természeti értékekben gazdag és már országos védelem alatt álló, és a Nemzeti Park által b vítésre javasolt területei is (Velencei-tavi Madárrezervátum, Dinnyési-Fertő) beletartoznának.
- Pákozdi Ingókövek - országos jelentőségű ;
- Meleghegyi gránitsziklák,
- Sukorói "gyapjaszsák",
- Pázmándi kvarcitsziklák
helyi jelent ség természetvédelmi területek.A tájvédelmi körzet kialakítását els dlegesen a Velencei-hegység sajátos és egyedülálló geológiai értékei, valamint gazdag botanikai, zoológiai és nem utolsósorban tájképi értékei indokolják. A hegység gránit alapk zete a felszínen is megtalálható és sziklakibúvásai, sziklatömbjei, sziklaalakzatai egyedi értéket képviselnek.

A tervezett tájvédelmi körzet területén meghatározandók a fokozottan védett területek, amelyek háborítatlanságát biztosítani kell. Külön említést érdemel a Pákozd környéki kopár legelő. A sekély term rétegen kialakult gyepek (sziklagyepek) a terhelést nehezen viselik, vonatkozik ez a terület idegenforgalmi hasznosítására éppúgy, mint a túlzott legeltetésre. A korábbi katonai gépjármű gyakorlótér területét rekultiválni szükséges. Rekultiválásra várnak a felhagyott külszíni bányák, tájsebek, amelyek az illegális hulladéklerakás potenciális területei. Ugyanakkor a felszíni- és a felszín alatti vizek min ségét Ś így a Velencei-tavat is Ś veszélyeztetik (Lovasberény, Erdő-aljai d l , Nadap: János-hegy, Templom-hegy, Sukoró: Rigó-hegy, Pákozd: Csikmák-hegy, Karácsony-hegy, Kis-Fecskés-völgy, Zsellér-legelő). Rekultiválásuk során a turisztikai célú hasznosíthatóság mellett a geológiai, zoológiai értékeket (gyurgyalag él helyek) is figyelembe kell venni. Feltárásra vár a hegység erd területének egy része, amely zárt honvédségi vadászterület volt.

Az erdők feltárása és turisztikai célú hasznosítása szervesen kapcsolható a vízparti üdüléshez, bővítve ezáltal a szabadidő-eltöltés skáláját. A terület turisztikai feltárása azonban a természetvédelmi értékek és célok előtérbe helyezésével valósítható csak meg. Ennek szellemében szükséges az erdőgazdálkodás felülvizsgálata is, a tájidegen, degradált erdő területek fokozatos lecserélése, honos erdő társulásokkal való felváltása.
A Velencei-tó - Vértes Kiemelt Üdülő körzet Területrendezési Terve nagy súlyt fektetett a Velencei-hegység és a tó táji-ökológiai kapcsolatának fejlesztésére, a Velencei-tó északi partja "érintetlenségének", valamint a Sukoró és Pákozd közötti még nem beépített területek megőrzésére a tájvédelmi körzet kiterjesztésével (Mészeg-hegy, Külső-hegy, Sági-hát, Pottyka-dűlő, Lapos-völgy). A már védett Madárrezervátum és Dinnyési-Fert területek összekapcsolására, a vízi, vízparti élőhelyek, természeti területek védelmére javasolja a terv a védett területektől nyugatra eső területek (Pipacsos, Hopolyás, pákozdi halastavak, Lápmező) tájvédelmi körzetbe sorolását.
A TK területére es mezőgazdasági területeken a környezetkímélő gazdálkodás, erdősítés, gyeptelepítés ösztönzése javasolt. Támogatni kell a jó termő helyi adottságú területeken a szőlő telepítését, védelmét. A volt zártkertterületek tájvédelmi szempontú szabályozása különösen fontos feladat. A kijelölt véd övezetek területén a tájképi, természeti értékek védelmét (kertterületek kialakításának korlátozását), a környezetkímél gazdálkodás előtérbe helyezését kell támogatni.
A Velencei Tájvédelmi Körzet területébe az alábbi védelem alatt álló területek kerülnének beolvasztásra:

Pákozdi Ingókövek Természetvédelmi Terület

Pákozd községtől északra a Sárhegy legmagasabb pontján és az ettől K-DK-re es területen a gránit kisebb-nagyobb sziklacsoportjai láthatók a felszínen, amelyek jellegzetes alakjukat a szél és az es víz együttes hatásának köszönhetik.

A felszíni mállás folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények, az ún. —ingóköveklt jöttek létre. Ezen alakzatok legszebb példányait igyekszik megőrizni a természetvédelmi terület.

A geológiai értékek mellett az itt található vegetáció is védelemre érdemes, hiszen az alapkőzet jellegéből adódóan szintén egyedülálló az országban.

Velencei-tavi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület

A rezervátumban és annak határában mintegy 150-200 ha kiterjedés , közel összefüggő úszóláp terület található. A különböző szukcessziós állapotban lévő lápokon számos védett növényfaj található meg. Kiemelkedik közülük a fokozottan védett hagymaburok. Az úszólápoknak és az azokat körülvev nádasoknak a tó fő víz utánpótlását jelentő Császár-patak tápanyag terhelésének eliminálásában fontos szerepe van, ezért min ségük megóvása, javítása a tó szempontjából is kiemelkedő feladat.

A védett terület nemzetközi jelentőségű madárélőhely (IBA terület) és Ramsari terület is, fontos fészkelő - (pl. nagykócsag, kanalasgém, vörös gém, nyári lúd, kékbegy, fülemülesitke), pihen - és táplálkozóhely.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Madárrezervátum területének bővítését tervezi, mely területek is távlatban a Tk. területébe beolvasztásra kerülnének. Ezek a Velencei-tó még nem védett nádasai és úszólápjai, amelyek botanikai értékük mellett fontos szerepet töltenek be a tó vízminőségének védelmében. A határok kiigazításával - különösen a Vendel- és a Lángi-tisztások esetében - egyértelművé tehető a védett területet határvonala.

A tó parti szegélyében még fellelhető szikes rétek megóvása botanikai és tájképi szempontokból indokolt.

A védetté nyilvánítás során felül kell vizsgálni a jelenleg fokozottan védett terület határát is. A Duna-Ipoly NP. részéről javaslat születet az ún. "Lángi-tisztás" területén a korlátozások feloldására. A fokozottan védelem alá kerül - elsősorban úszóláp és zárt nádasok - területek kivételével a tartózkodás (horgászat, vizisport tevékenység) nem kötött engedélyhez.

A védett terület kiterjedése 559 hektár, ebből fokozott védelemre tervezett 2 5 hektár.

Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület

A Dinnyés-Kajtori csatorna (amely a Velencei-tó vízfeleslegét hivatott levezetni) kétoldalán elhelyezkedő, teljes egészében fokozottan védett terület nemzetközi jelentőségű madárélőhely (IBA terület), és Ramsari terület is egyben.

A terület a gém-félék kedvenc táplálkozó és költő helye. Legismertebb költő fajai: a nagy kócsag és a kanalasgém. A rejtettebb élet gémféle, a bölömbika mély hangját tavasszal gyakran hallani a nádasból. Az egyetlen Magyarországon fészkelő lúdfaj a nyári lúd rendszeresen költ. Október végén, november elején húszezer, vagy még több vetési lúd érkezik alkonytájban, hogy a Fert biztonságot nyújtó vizén töltse az éjszakát. A tavaszi, de különösen az őszi vonulás idején hatalmas réce tömegek zsúfolódnak össze a vízen. A parti területeket az Alföld némely részére jellemző sziki vegetáció borítja.

A Velencei Tájvédelmi Körzet kijelölésénél cél volt, hogy megfelelő nagyságú puffer zóna alakuljon ki a fokozottan védett terület körül. Ennek során oltalom alá kerül a terület dél-nyugati részén egy természetszer állapotban lévő gyep, melyen jelent s nagyságú állományban található több orchidea faj. Itt helyezkedik el egy kisebb égerláp is. A terület első sorban a vonulási idő szakban fontos a parti madarak számára.

Szintén a bővítés részét képezi a Fertő területtel közvetlenül határos szántó és a mögötte elhelyezkedő nádas-mocsár. A szántóról jelenleg közvetlenül a Fertőbe mosódhatnak be a műtrágyák és növényvédőszer maradványok.

A védett területtől délre elhelyezkedő, valamikori ülepítő tavak védetté nyilvánítását az ott kialakult gémtelepek védelme indokolja. A Fertő bővítésre tervezett területének nagysága kb. 200 hektár, mely távlatban szintén része lenne a tervezett Tk.-nak.

Sukorói "Gyapjaszsák" Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja a belterület közvetlen határában fellelhető, a gránit mállása során képződött "kocka" alakú képződmények megóvása volt.

A védetté nyilvánításkor meghatározott feladatok közül sok a mai napig nem került végrehajtásra. A település szélén elhelyezkedő védett területen az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségű kommunális szemét halmozódik fel.

Meleghegyi gránitsziklák Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja az előző természetvédelmi területekhez hasonlóan a hegység jellegzetes gránit alakzatainak megőrzése. A hegység jellemző alapkőzete a gránit az egyes természetvédelmi területeken a különböző utóhatások és a változó kémiai összetételnek köszönhet en különböző formákban jelenik meg, így az egyes területek mégis önálló természeti értéket képviselnek.

Pázmándi Kvarcit sziklák Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja a Velencei-hegység keleti peremén elhelyezkedő, a gránitban lezajlott vulkáni utótevékenység nyomán létrejött kovásodott andezit agglomerátumok és a területen megnyitott kőbányákban tanulmányozható felső-pannóniai meredek abráziós part megőrzése volt.

A hegy felső és keleti régiójában még többé-kevésbé érintetlenül megmaradt a jellemző növényzet is. Védett fajai közül kiemelhető a molyhos madárbirs.

3. Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet

A tervezett tájvédelmi körzet kétharmada Veszprém megyében helyezkedik el, így a tervezett terület közel harmada érinti csak Isztimér és Bakonycsernye települések zömmel erdőterületeit. Magába foglalja Fejér megye területén a Rékas-hegyet, valamint a Burok-völgy területét.

A Kelet-Bakony területére vonatkozó geológiai, botanikai, zoológiai stb. alapkutatásokat, a védendő terület lehatárolását a Balaton-felvidéki Nemzeti Park végezte, a lehatárolás pontosítása (különösen a Várpalota - Hajmáskér közötti honvédségi területekre tekintettel) még további egyeztetést igényel.

Az Északi-Bakonyhoz képest csapadékban szegényebb, alacsonyabb térszín Kelet-Bakony geológiai szempontból nem túl változatos triász dolomit felépítés területe geomorfológiai értékekben gazdag: források, eróziós völgyek, barlangok, víznyelők, sziklakibúvások teszik változatossá. Növénytársulására a tölgyesek, sőt a cserszömörcés bokorerd a legjellemzőbb, a gyeptársulások közül a hegyi kaszálórétek, a különféle sziklagyepek, lejtőssztyepp társulások emelendők ki számos védett és fokozottan védett növényfajjal (pl. árvalányhaj, kosborok, tarka nőszirom, leánykökörcsin) és állatfajjal.

A tájvédelmi körzet területébe beolvasztásra kerül a Kelet-Bakony egyik legértékesebb részét képező, és már helyi védettséget élvező Burok-völgyi Természetvédelmi Terület.

A területen két teljesen ellentétes klíma és ezekre jellemz ritka növénytársulás figyelhet meg, a szubmediterrán (kisebb területen) és a szubmontán. Sajátos növényzetének kialakulásában fontos szerepet játszott a dolomit, melyen speciális növénytársulások alakultak ki (elegyes karszterdők, cserszömörcés bokorerdők, zárt dolomit sziklagyepek stb.), amelyek ritka, a jégkorszakok idejéből visszamaradt növényeket is rejtenek. Ezekhez a jellemző társulásokhoz a szurdokvölgyben további értékes társulások csatlakoznak.

A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozottan védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nemcsak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő (erdőrezervátum), melyben a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.

A megye területén további országos védelemre tervezett területek még:

4. Zámolyi-medence Természetvédelmi Terület

A védendő természetvédelmi terület kiterjedése 697 hektár. A védetté nyilvánítás célja a Zámolyi-medencében elhelyezkedő víztározó és környékének természetvédelmi oltalom alá helyezése. A medence a Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozó Csíkvarsai-réttel együtt az európai madárélőhelyek listáján szerepel.

A terület elsősorban, mint a vonuló madarak táplálkozó és pihen helye képvisel természeti értéket. Elhelyezkedéséből fakadóan része a Vértes-hegység és a Velencei-tó közötti ökológiai zöldfolyosónak.

5. Belsőbárándi-löszvölgy Természetvédelmi Terület

A Dinnyés-Kajtor csatorna bal partján húzódik az a völgyoldal, amely kisebb - rá merőleges - bevágódású mellékvölgyeivel a Seregélyestől húzódó löszplatót zárja le. A táj geomorfológiája a lösz formakincséből mutatja be a jellegzetes alakulású, haránt módon hátravágódó mellékvölgyeket, illetve a közéjük ékelődő kisebb löszpiramisokat. Ezek közül az egyiken bronzkori földvár helyezkedett el.

A mintegy 20 hektáros területen jól megfigyelhetők a löszgyep társulás különböző típusai, az egészen nyílt, erodálódott állományoktól kezdve a zárt, széleslevelű pázsitfüvek által dominált állományokig.

Talán az országban is egyedülálló az a fragmentum, amelyben a tátorján, a borzas macskamenta, a szennyes ínfű , a tavaszi hérics és más védett növényfajok élnek.

A várhatóan 2000-ben megkezdődő védetté nyilvánítás célja a fenti, botanikai kuriózum megőrzése.

6. Székesfehérvári pókbangós rét Természetvédelmi Terület

Az elmúlt években került el a Császár-patak és a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság halastava melőll a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes) mintegy kétszáz töves állománya, több egyéb védett növényfajjal együtt. A pókbangónak ez az előfordulása a megye középső részén egyedülálló. A tervezett terület nagysága 18 hektár.

Meglévő országos jelentőségű védett területek

Sárréti Tájvédelmi Körzet

A Sárrét mintegy 1 2 km hosszú és 5-8 km széles lápmedencéje a kés pleisztocénban fokozatos tektonikus lezökkenésekkel jött létre. Legfontosabb geológiai értéke a változatos rétegösszetétel. A kétszáz évvel ezelőtt is meglévő, ritka fajokban gazdag lápvilágnak ma csupán leromlott maradványait találhatjuk meg a térségben. A tájvédelmi körzet fokozottan védett részén még megmaradtak a ritka csátés és nyúlfarkfüves láprétek jellemző fajai.

A védett madárfajok közül 10 faj fordult elő a területen, közülük közel 60 fészkelő madár, de a Bakonyban fészkelő ragadozó madarak számára is fontos vadászterület. Túzokállománya az utóbbi időben drasztikusan lecsökkent. A terület jelenlegi állapotának megőrzése érdekében felül kell vizsgálni a mai vízgazdálkodási gyakorlatot. A Séd-Nádor vízrendszere az emberi beavatkozásokkal leginkább jellemzett vízrendszer. A területen meg kell teremteni az időszakos árasztások és feltöltések műszaki feltételeit. Az egybefüggő nagy kiterjedés gyepfelületek megőrzése, fejlesztése, a természetvédelmi szemlélet gyepgazdálkodás elterjesztése, az emberi beavatkozások csökkentése a terület értékének megőrzése szempontjából alapvető fontosságú.

Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

Az egész Sárvíz-völgye alsópleisztocén kori észak-északnyugati, dél-délkeleti árokká fejlődött süllyedékben alakult ki, és mai helyét feltehetően a Würmben foglalta el. A tektonikus mozgások és az erózió munkájának eredményeként a Dunántúl jelentős területének vizeit gyűjti össze és vezeti le. E völgy széles alluviuma a múlt század elejéig mocsárvilág volt, amely megszüntetésére több kísérlet történt. A végleges szabályozás 182 és 1926 között ment végbe a Nádor- és a Malom-csatorna megépültével. A Sárvízről lefűződött, levágott mélyebb fekvés részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy időszakos tavak jöttek létre.

A tájvédelmi körzet legértékesebb botanikai értékei ma is a szikes- és a sztyepptársulásokhoz kapcsolhatók. Külön kiemelhetők az ürmös szikespusztarét és a zárt homoki rét társulások. Az eddigi botanikai kutatások alapján 25 védett, illetve fokozottan védett növényfaj el fordulása bizonyított (pl.poloskaszagú kosbor, Fejér megye legnagyobb, fokozottan védett pókbangó állománya).

A tájvédelmi körzet fontos madárél hely is egyben (IBA terület). A sárszentágotai Sós-tó, a szomszédságában található sárkeresztúri Sárkány-tó, valamint néhány kisebb szikes tó a szikes tavak madarai számára fontos fészkelő-, táplálkozó- és pihenőhely (pl. gulipán állománya igen jelentős). Fontos terület a Soponya térségében kialakított halastavak és tározó több száz hektáros vízfelületével (pl. gémfélék, bakcsó, kis kócsag, réti sas).

A védett terület mintegy egyharmadán található erd elsősorban telepített, döntően őshonos hazai fajokból áll. Megőrzésük, valamint az utóbbi években telepített akácok és egyéb tájidegen fajok fokozatos lecserélése fontos feladat.

Gondot jelent a közel 1500 ha gyepterület természetvédelmi szempontú kezelése, amit az állatállomány létszámának jelentős csökkenése magyaráz.

A védett terület jelentős hosszon határos mezőgazdasági (elsősorban szántóföldi) művelés területekkel, ahonnan jelentős terhelés éri. Hasonlóan jelentős terhelést okoznak a természetes élőhelyek között zárványként elhelyezkedő szántók. Ezen zárványterületek felszámolása, a védett területek környezetének extenzív mezőgazdasági használata (gyep- és erdőterületek létesítése, minimalizált vegyszerhasználat) az értékes területek védelme érdekében alapvető fontosságú. A védett területeket is felölelő országos jelentőség ökológiai folyosó a védett területek véd területeként is szolgál.

Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet

A megye legfiatalabb védett területe. A több kisebb-nagyobb terület-mozaikot tartalmazó területéből az Alsószentiváni löszvölgyek területe teljes egészében, a Tengelici homokvidék területének pedig közel fele tartozik Fejér megyéhez.

A védetté nyilvánítás célja a mezőföldi táj egyedi arculatát meghatározó löszképződmények, az Ős-Sárvíz hajdani medre helyén képződött futóhomokos területek és a rajtuk kialakult fajokban gazdag vegetáció és állatvilág megőrzése, a tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme.

A Vajta, Cece, Alsószentiván térségét borító - nagyobb részt tájidegen - de azért jelent s őshonos állományokból is álló erdők, a száraz homoki gyepek és legelők számos értékes növény- és állatfaj életfeltételeit biztosítják.

Külön értéknek tekinthetők a láprétek és mocsarak, illetve az Alsószentiván térségében található löszgyep maradványok.

Alcsúti arborétum Természetvédelmi Terület

A Pollack Mihály tervei szerint 1830-ban épült kastély körül József nádor tájképi dendrológiai kertet épített. A vízfelületeivel (dísztó, patakok) kedvez mikroklímát biztosító parkban mintegy 540 fajból álló fás növénygyűjtemény jött létre. Legszebb példányai a parknak az id s platánok, törökmogyorók, tulipánfák, vasfák, vérbükkök, mocsárciprusok, jegenyefenyők és japánakácok, de értékes a hárs, juhar, tölgy és gesztenyefajok gyűjteménye is. Egyedülállóan különleges a 24 törzset nevel óriástuja, a zuhatagos bükk, a héttörzs törökmogyoró.

A kerti építmények közül a kastélykápolna, a babaház, a medveház, a gloriette és kisebb parki építmények említhetőek. Sajnos a kastély 1 945 után elpusztult.

Martonvásári kastélypark Természetvédelmi Terület

A Brunszvik Antal által 1 773-75 között építtetett barokk kastély és kápolna, valamint az azokat körülvevő park kultúrtörténeti és kertépítészeti szempontból kiemelt jelentőséggel bír. Ma is látható neogótikus formáját a XIX. században nyerte el. A hazai zenetörténet egyik fontos része, hogy Beethoven rendszeresen megfordult a kastélyban. Ennek az eseménynek tiszteleg az évente megrendezésre kerül zenei fesztivál. A terület természetvédelmi kezelője MTA Növénytermesztési Kutató Intézet, nyitva tartása alatt szabadon látogatható.

Adonyi Természetvédelmi Terület

A terület védelem alá helyezésének célja a hazánkban csak néhány helyen el forduló fokozottan védett gyapjas csüdfű termőhelyének megóvása.

Geológiailag a terület a mezőföldi löszháthoz tartozik. Természetes növényzete a térségre valamikor jellemző homoki és lösztölgyesekkel kevert sztyepprétek maradványait őrzi. A legnagyobb értéket a több mint 300 tőből álló gyapjas csüdfű állomány jelenti. Ez a növény az európai Vörös Könyvben is szerepl veszélyeztetett faj.

Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi Terület

Székesfehérvár szélén, az egykori homokbánya felhagyott hepehupás felszínén a lebeg hínár vegetációtól a puhafa ligetekig sokféle növénytársulás telepedett meg.

A terület növényekben igen gazdag. A legnagyobb értéket a májustól a nyár közepéig egymás után nyíló orchidea fajok jelentik. A nyolc faj közül tömegével kiemelhető a hússzín ujjaskosbor, a mocsári kosbor és a 80-100 ezer tőre becsült mocsári nőszőfű állománya. A botanikai értékek mellett jelent s zoológiai értékek is találhatók itt. Eddig 29 madárfaj fészkelése bizonyított, közöttük a fokozottan védett gyurgyalag és a kék vércse is szerepel.

A területet a cserjésedés és az illegális hulladéklerakás veszélyezteti.

Rácalmási-szigetek Természetvédelmi Terület

A természetvédelmi terület feladata, hogy megőrizze a Duna mellett mára csak foltokban megmaradt ártéri keményfa- és puhafa ligeterdőket, a rájuk jellemző növény és állatvilággal együtt.

A védett terület magába foglalja a rácalmási Nagy-szigetet, a Duna zátonyszigeteit és a közöttük található ágrendszert. Fontos feladat az átöblít vízutánpótlás biztosítása.

A szigetet borító erdőterületek több mint felét átalakított, erősen kezelt mesterségesen telepített erdők teszik ki, melyek fokozatos lecserélése folyik. Még így is jelentős, egybefüggő tömbökben találkozhatunk kőrises-tölgyes erdőkkel. A lágyszárú vegetáció értékes fajai a teljes területen előfordulnak, mint a védett ligeti csillagvirág és a nyári tőzike.

A szigeten két fokozottan védett madár fajunk fészkel több-kevesebb rendszerességgel. A Duna vizén télen számos récefaj több százas állománya pihen meg.

Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület

A Rétszilasi-tavak a Sárvíz-völgyében kialakult ökológiai zöldfolyosó legdélibb és egyben az egyik legjelentősebb tagja. Kiemelt szerepe van a vízhez kötőd madarak fészkelése szempontjából, de talán még ennél is fontosabb a vízimadarak vonulása idején (IBA terület).

A területről több mint 100 faj előfordulása ismert, a rendszeresen itt fészkelők száma is megközelíti az 50 fajt. Közöttük számos fokozottan védett található, mint a nagy kócsag, a kanalasgém, az üstökös gém, a cigány réce.

Az őszi vonulási időszakban több ezer lúd és tízezer egyedet is meghaladó számú réceféle pihen a tavakon. Védelmük érdekében a teljes területen tilos a vízimadarak vadászata. A megyében harmadikként ez a védett terület is megkapta a "Ramsarilé" státuszt.

Helyi jelentőségű védett természeti területek

A megye területén 369 hektár terület áll helyi védelem alatt, mely a megye területének 0,9%-a. A korábban megyei hatáskörbe tartozó védelem az önkormányzati törvény óta a helyi, települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Megjegyezzük, hogy a települések a zöldfelületi értékeik egy részét helyi építészeti örökség részeként, épített környezeti értékként kezeli és védi.

Védett területek a következők:

Védelemre tervezett területek

A helyi jelentőségű védett természeti területek kijelölése települési hatáskörbe tartozik. A megyei területrendezési terv szempontjából azok az értékes természeti területek helyi védelmi javaslata támogatandó elsősorban, amelyek térségi szempontból jelent sek és szervesen kapcsolódnak a megye ökológiai hálózatának rendszeréhez.

A megye területén az alábbi természeti terület védetté nyilvánítása van folyamatban:

Székesfehérvári Sós-tó Természetvédelmi Terület

A terület az 562/ 999. (XII. 5.) Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzati rendelete alapján védelem alatt állt, de a védelem visszavonásra került. Védetté nyilvánítására továbbra is szándék van.

Területe a város déli belterületén helyezkedik el. Természetföldrajzi szempontból három eltérő arculatú táj határán fekszik. Nyugatról a fiatal süllyedékű, mocsaras Sárrét, délről az Észak-Mezőföld kibillent homokos, löszös háta, északkeletről a Vértes hegylábfelszíne határolja.

A terület legnagyobb kiterjedésű élő helyfoltjait a nádasok alkotják, amelyek a töltéssel kettéválasztott Sós-tó területén helyezkednek el. Fajkészletük szegényes, védett növényfajuk nincs. A nádasok szegélyében kicsiny kiterjedés mocsárrét állományok fordulnak elő, melyek védett növényfaja a mocsári kosbor. A terület déli peremén pionír homokpuszta, valamint zárt sztyepprét mozaikok találhatók a homokbányászat által érintett mélyebb foltokban lápréti fajokkal, amelyek kimagasló botanikai értéket képviselnek.

Az eddigi, rendszeresnek tekinthet ornitológiai vizsgálatok több mint 70 Ś többé-kevésbé rendszeresen - fészkelő madárfaj jelenlétét bizonyították. Közülük kiemelkedik a fokozottan védett gyurgyalag és cigányréce el fordulása.

A helyi védelem alá tervezett terület szervesen kapcsolódik az országos védelem alatt álló Székesfehérvári Homokbánya Természetvédelmi Területhez.

A Környezetvédelmi - Megyefejlesztési Bizottság által a megye településeinek kiküldött környezetvédelmi kérdőívek alapján, valamint a településekkel egyeztetve, az alábbi területek védetté nyilvánítására van helyi szándék:

Adonyi Nagy-Sziget

A mintegy 110 ha-os kiterjedés terület szerves részét képezi a Duna-menti országos jelentőségű ökológiai folyosónak. Folytatásaként a Rácalmási-szigetek országos védettség alatt állnak. Nyáras állományai mellett els sorban természetközeli vízparti állományai, tájképi értéke indokolja védelmét.

Dunaújvárosi szigetek

A védelem indoka a rácalmási szigetek folytatásaként védendő vízparti élőhelyek, tájképi értékek mely szerves része az országos ökológiai folyosónak.

Dunaújvárosi arborétum

Az Alsó-Foki-patak menti terület értékes növénygyűjteményével védelemre érdemes.

Dunaújváros - Duna-parti szoborpark környezete

A löszteraszok mentén telepített parkterület jelentős tájképi érték.

Előszállási park

A településközpont környezetében lévő parkterület értékes, idős növényállományával jelentős településképi érték is egyben.

Lovasberény Cziráky kastély parkja

A műemléki védettség történelmi kert értékes növényállományával természeti védettségre is érdemes.

Martonvásári vizes élőhelyek

A település déli részén, a Szent-László patak völgyében lévő tározó erdős, nádasos környezetével jelentős vizes élőhely. Értékes természeti területe fontos része a vízfolyás-menti térségi jelentőségű ökológiai folyosónak.

Mohai Ágnes-forrás környezete

A gyógyvíz forrás a környező parkerdővel jelentős települési érték. Az ide vezető kétoldali platán fasor - épített környezeti értékként - már védelem alatt áll (1/1996 (I.3 .) Önkorm. hat.).

Nagykarácsonyi Nagy-völgy

A település nyugati határában lév értékes természeti terület része a Nagykarácsonyi - vízfolyás menti vizes élőhelyek ökológiai láncolatának.

Polgárdi Batthyány kastély parkja

A park megmaradt értékes növényegyedeket is tartalmazó állománya, erdős területei helyi védelemre érdemesek.

Pusztaszabolcs vizes élőhelyei

A Cikolai vízfolyás menti vizes él helyek szervesen kapcsolódnak a már védelem alatt álló adonyi Líviai halastavakhoz fontos ökológiai folyosó részeként.

Szár

A település és Újbarok közé es Zsidó-hegy, Ürge-hegy térsége (Naphegy-, Hosszúvölgyi-, Árok-, és Sashegy-dűlők) jelentős tájképi értéket képviselnek csatlakozva a TK. részét képező Zuppa-hegy, valamint a hatalmas kiterjedés Észak-Vértesi TT. helyi védelem alatt álló területeihez.

Székesfehérvári Aszalvölgy természeti terület

A völgy felső külterületi szakaszának értékes él helyei felmért természeti területek.

Meglévő helyi védelem alatt álló területek

Fehérvárcsurgói Gaja-szurdok Természetvédelmi Terület

A Bakony egyik legszebb tájrészlete a Gaja-patak által kialakított szurdokvölgy ma már csak tájképi és geológiai értékekkel bír. A védetté nyilvánításkori parkerdő jellegű, a jellemző növénytársulások jelentős része eltű nt, vagy degradálódott az utóbbi évekre. Ennek oka, hogy a terület vadaskert lett és a mesterségesen feldúsított vadállomány komoly károkat okozott a növényzetben.

Jelentősebb javulás csak a vadaskert esetleges megszűnése után, hosszú évekkel várható.

Pákozdi gyurgyalagtelep Természetvédelmi Terület

A védett terület kialakítása kizárólag az akkor itt - az országban egyedülállóan - nagytömegben fészkelő, fokozottan védett gyurgyalagok élőhelyének megőrzését szolgálta. Sajnos néhány év alatt a tömegesen megjelen fotósok, filmesek az állatok rendszeres, folyamatos zavarásával a telepet gyakorlatilag szétzavarták.

Alcsúti gyertyános Természetvédelmi Terület

A Magyarországon természetes környezetben csak két helyen előforduló, egyedileg is védett keleti gyertyán állományát hivatott megőrizni a terület. A megfelelő körülményeket az erdőgazdálkodás során szükséges biztosítani. A másik dendrológiai nevezetesség hazánk legöregebb - több mint 150 éves - libanoni cédrusa is teljes szépségében figyelhető meg.

Alcsúti platánfasor Természetvédelmi Terület

A megye első védett területe az Alcsút-Etyek országút mellett található több mint 160 éves platánfasor mind esztétikai, mind dendrológiai szempontból rendkívül értékes. A fasor hossza 1302 méter. A valamikor közel 350 egyedből álló fasorból mára 220 egyed maradt meg. A meglévő egyedek állag megóvása a szükséges pótlások elvégzése a természetvédelem feladata.

Alcsútdobozi Természetvédelmi Terület

Az 1995-ben megtörtént védetté nyilvánítás célja a községben található értékes, idős fasorok, a tájképileg jelentős fenyvesek és a patakparti égeres erdőfolt megőrzése, fenntartása. A védett terület több kisebb foltból áll.

Dégi Bozót-patak völgye Természetvédelmi Terület

A védett terület szervesen csatlakozik a község másik védett területéhez, a dégi kastélyparkhoz, azzal egy egységet képez. Feladata a patak völgyét kísérő természetes erdőtársulások megőrzése, az ott előforduló védett növény- és állatfajok életkörülményeinek biztosítása (fűz-nyár ligeterdők, keményfás ligeterdők, mocsárrétek, löszpusztagyep-maradványok).

Dégi kastélypark Természetvédelmi Terület

A kastélypark a műemléki védelem alatt álló kastély természeti környezetét biztosítja. Tájképi értéke mellett az idős fák megőrzése a feladata.

Líviai halastavak Természetvédelmi Terület

A Mezőföld és a Duna találkozásánál kialakított halastó rendszer fontos szerepet tölt be a vízi madarak életében. Pihenőhelye és egyben fészkelőhelye a Duna és a Velencei-tó között mozgó madaraknak. Sajnos mára felszámolódott a védetté nyilvánításkor még meglévő nagy kócsag kolóniái. Ennek egyértelműen az emberi zavarás az oka.

A tavak melletti gyepeken nagy tömegben fordul el a védett mocsári kosbor.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város védett fái, fasorai

A rendeletekkel védetté nyilvánított egyedi fák és fasorok megőrzése esztétikai, dendrológiai szempontból kívánatos. Több egyed kora, illetve mérete országos szinten is kiemelkedő.

Soponyai kastélypark Természetvédelmi Terület

A kastélypark amellett, hogy kertépítészeti emlék, tájképileg hozzátartozik a község arculatához. A parkban, nagy tömegben virít az első tavaszi védett növényünk a téltemető. A korábban gyermekvárost magába foglaló kastélypark hasznosítása - a további fenntartás érdekében - sűrgető feladat.

Sárszentmihályi kastélypark Természetvédelmi Terület

Ez a védett terület jó példája a gazdátlanul hagyott, szakmai felügyelet nélkül maradt védett területek leromlásának. Mára a park régi formája, az értékes faállomány nagy része eltűnt, elpusztult.

Fehérvárcsurgói kastélypark Természetvédelmi Terület

Az elmúlt évekig az előző területhez hasonló állapotok jellemezték a kastélyparkot. A megkezdett felújítások eredményeként a még meglévő öreg értékes fák kiszabadultak az ápolatlanságból. Remélhető, hogy a felújítás során a valamikori park a rá jellemző tájképi arculatát teljesen visszanyeri.

Nádasdladányi kastélypark Természetvédelmi Terület

A megyei egyik legszebb kastélyparkja az utóbbi évekig az enyészet martaléka volt. A kastély helyreállítása során nagy súlyt helyeznek az eredetivel megegyező szerkezetű, struktúrájú park kialakítására is.

Szabadbattyányi Cifra-kert Természetvédelmi Terület

A község belterületén a Sárvíz és a Malom-csatorna által közrefogott kert régi arculata, szépsége mára teljesen felismerhetetlenné vált. A régi szépségéről csak az alcsúti fákkal megegyezőkorú platánok alapján következtethetünk. Ha nem történik jelentős változás rövid időn belül, a terület a sárszentmihályi parkhoz hasonlóan természeti értékeit teljesen elveszti.

Csalapusztai tájképi kert Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja a kastélyparkban fellelhető idő s, őshonos maradványfák, a kertépítészeti emlékek védelme, megóvása, és ezzel a műemlékileg védett Csalai-kastély megfelel környezetének fenntartása. A jelenleg igen elhanyagolt állapotban lévő terület rehabilitálása szükséges.

Vörösmarty emlékmúzeum parkja Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja a Kápolnásnyéken található és műemlékileg védett Vörösmarty-ház környezetének oltalom alá helyezésével a műemléki környezet biztosítása.

Csákvári Kastélypark Természetvédelmi Terület

A védett terület Csákvár község belterületén helyezkedik el, a Szanatórium kertjének kivételével szabadon látogatható. A volt Esterházy-kastély parkjának, a Szanatórium kertjének meg rzése kerttörténeti, tájképi szempontból kívánatos. A terület fontos közparkja a községnek és e mellett több tömegesen el forduló védett orchidea faj él helyének megőrzését is biztosítja.

Csókakői Jordán-parkerdő Természetvédelmi Terület

A terület védelmének célja a község belterületének szomszédságában található természetes jellegű erdőterület és a kísérő növényzet megóvása a falu közössége számára. A terület kedvelt pihenőterület, a rekreációt szolgálja.

Fokozottan érzékeny természeti területek

A védett természeti területeken belül az alapító okiratokban kijelölésre kerültek annak legértékesebb, legérzékenyebb, fokozott védelmet igénylő területei.

Fokozottan érzékeny természeti területek közé sorolhatók a fokozottan védett területek, erdőrezervátumok és a Ramsari területek. Jelentős részük a tájvédelmi körzeteken belül helyezkedik el, de két országos és egy helyi védett területet is érintenek.

A megye területén ezek az alábbiak:

Területük "zárt" területként kezelendő, a turizmus-idegenforgalom és a beépíthetőség szempontjából is.

NEM VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK ÉS ÉRTÉKEK

Védőövezetek

A Velencei-tó és Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve a bővítésre javasolt Vértesi Tájvédelmi Körzet egyes területei mentén, a védett és védend területek pufferzónájaként véd övezetet határolt le, melynek jelentős része tájképvédelmi övezet is egyben.

Hasonlóan védőövezet lehatárolása javasolt elsősorban a tervezett Tájvédelmi Körzetek azon részén, ahol a település közelsége, környezetvédelmi szempontok ezt indokolttá teszik.

A védőövezet területén a meglévő természetes, természetközeli állapotok megőrzése, az extenzív területhasználat biztosítása javasolt. Területén környezetet károsító tevékenység folytatása nem engedhet meg. Területe többnyire tájképi szempontból is érzékeny, így beépíthetőségének korlátozása javasolt, vonatkozik ez különösen az üdülőkörzet "zártkertesedésre hajlamos" területeire (Velencei-hegység peremterületei, Vértesalja zártkertjei és környező területei).

A megye területén lévő többi tájvédelmi körzet mentén a környező mező gazdasági területekről származó szennyeződés a legjelentősebb veszélyforrás. Ezen területek védelmét a területüket körülölelő és felfűző extenzív területhasználatú országos jelentőségű ökológiai folyosók is biztosítják.

Természeti területek

Az ország természeti területeinek kijelöléséről az 1996. évi LIII. - a természet védelméről szóló - törvény 1 5.§ (2) rendelkezik. Ezen területeket elsősorban természetközeli állapot jellemzi, területükön az emberi beavatkozás hatása érezhető, de még önszabályozó módon képesek működni. Ide soroltak az erdő, gyep, nádas, egyes kivett, valamint a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterületek. Ide soroltak teljes egészében - ha nem minősülnek védett természeti területnek - a hullámterek területei is (46/ 999. (III. 1 8.) Korm. rendelet).

A megye természeti területeinek felmérése, feltárása az elmúlt években folyamatosan folyt. A területek lehatárolása megtörtént. Az ehhez kapcsolódó ingatlannyilvántartási munkák még nem zárultak le, így a törvény szerinti jegyzék, a területek helyrajzi számos listája még nem készült el.

A megye Mezőföldi területein elhelyezkedő természeti területek elsősorban a löszvölgyekhez, a bennük kialakult vízfolyások környezetéhez kapcsolódnak. A térség rendkívül jó termőképességű csernozjom talajai hamar áldozatául estek a szántóföldi művelésnek. A meredek oldalakon többé-kevésbé érintetlenül megmaradt a természetes löszpuszta vegetációja.

A szélesebb medencével rendelkező vízfolyások mentén a mai napig sikeresen fennmaradtak a területre jellemzően sás, mocsárrét és szikes társulások maradványai. Nagyobb állományai a Sárvíz és a Váli-víz völgyében találhatók. Különösen az előző esetre jellemző , hogy a természeti területek láncolata kiegészíti a térségben elhelyezkedő természetvédelmi oltalom alatt álló területeket, mintegy összekötve azokat.

A hegyvidéki területeken lévő természeti területláncolatnak a fő célja a mai erdővel borított területek megőrzése, fenntartása. Jelentős kiterjedés természeti területek találhatók a Velencei-hegységben, valamint a Vértesalja és a Bakonyvidék területein. Jelentősebb területek fordulnak elő a dombsági területeken is (pl. Etyeki-dombság, Lovasberényi-hát nagyobb erdő foltjai).

A természeti területek legértékesebbjei, a természetközeli állapot megőrzése okán, a további természeti védelem célterületeiként jöhetnek számításba, valamint fontos szerepet töltenek be a területrendezés során is figyelembe veendő, megőrzendő ökológiai rendszerek, ökológiai folyosók hálózatának kialakításában.

Az ökológiai hálózat összefüggő és mozaikos élőhely-komplexeinek rendszerébe be nem épült szigetszerű természeti elemeket, élőhelyeket fokozottan kell figyelembe venni a településrendezési tervek készítésekor is a helyi természeti védelem célterületeiként, vagy mint a helyi ökológiai,zöldfelületi rendszerek továbbfejlesztendő elemeiként.

Ökológiai hálózat

Az 1996. évi LIII. - a természet védelméről szóló - törvény kimondja az ökológiai hálózat létrehozásának szükségességét.

A megyei területrendezési terv feladata a megyei ökológiai hálózatnak az egyeztetés alatt álló Országos Területrendezési Terv által létrehozott országos ökológiai hálózat rendszerébe való beillesztése, területeinek pontosítása, térségi elemeinek kidolgozása.

Az ökológiai hálózat a természeti, természetközeli területek, valamint a védett természeti területek és védőövezetük ökológiai folyosókkal biztosított biológiai kapcsolatainak térbeli rendszere.

A megyében a már védett és védelemre tervezett területeket és a nem védett, de jelentős, összefüggő élőhely-komplexeket összekapcsoló, valamint az ezeken kívüli értékes természeti, természetközeli területeket, élőhelyeket felfűző, különböző jelentőségű ökológiai folyosók rendszere alakítható ki, amelyek biztosítani tudják az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a területek egységes szempontú kezelését.

A megye területén a Vértes (Gerecse), Bakony összefügg élőhely-komplexeit ÉNY-DK-i lefutású ökológiai folyosók rendszere köti össze a Duna országos jelentőség ökológiai folyosójával. Az ökológiai (zöld) folyosók többnyire a vízfolyásokhoz, vizes élőhelyekhez kötődnek.

Az utak, dűlők menti fasorok, cserjés-fás területek jelentős része az utóbbi évtizedek nagyüzemi gazdálkodása során elpusztult, az új birtokstruktúra kiépülése folyamán azonban szerepük, jelentőségük várhatóan felértékelődik.

Szerepük különösen az erdőben szegény Mezőföldön jelentős, ahol az összefüggőmez gazdasági területek oldásában, a tájkép gazdagításában játszana fontos szerepet. E mellett gazdasági jelentősége is lehet, defláció-csökkentő szerepe közismert (különösen a homokos talajú területeken, pl. Nagyvenyim-Baracs térségében).

A helyi településrendezési tervek készítése során fokozott figyelmet érdemelnek ezen zöldfelületi elemek és kiépítésük, összekapcsolva a település zöldfelületi hálózatával.

Országos jelentőségű ökológiai folyosók

Ide sorolt a Duna-völgye, amely a megye keleti határán húzódva több tájegység között biztosít kapcsolatot. Ercsitől Kulcsig a 6. sz. főút, mint mesterséges árvízvédelmi töltés, majd az ettől délre húzódó természetes löszfal határolta hullámtér természeti területeinek, ártéri ligeterdeinek szigetvilága, természetes él helyeinek láncolata országosan védett területet is felölel (Rácalmási-szigetek TT). Az ökológiai folyosó a kulcsi és a rácalmási üdülőterületek vonalán részben megszakad. Itt az üdül területek szabályozásánál kell a megfelelő zöldfelületi elemeket biztosítani a meglévő élőhelyek védelmével, revitalizációjával. Revitalizációra szorul a dunaújvárosi déli iparterület (és szeméttelep) által erősen terhelt vízközeli területek zónája.

Országos jelentőségű ökológiai folyosó része még a megyéből induló Által-érő völgy, amely Komárom-Esztergom megyében folytatódva a vízfolyás és számos tó, tározó menti élőhelyeket összekötve csatlakozik a Duna országos ökológiai folyosójához.

A megye súlyponti területén húzódó országos jelentőségű ökológiai folyosó a Császárvíz-völgy, amely az országos jelentőség védett és védelemre javasolt területeket magába foglaló Vértes és a Velencei-hegység - Velencei-tó közötti ökológiai kapcsolatot hivatott biztosítani, felölelve a Zámolyi-medence helyi védelemre javasolt területét.

A Császár-víz és az Általér völgye ökológiai szerepén túl környezetvédelmi, vízvédelmi jelentőséggel is bír, hiszen a Tatai-tó, illetve a Velencei-tó vízutánpótlását biztosítják.

A Császár-víz völgyének ökológiai folyosója folytatódik déli irányba, a Madárrezervátum és a Dinnyési-Fertő védett területeit kapcsolja össze a Dinnyés-Kajtori csatornán keresztül a Sárvíz-völgyének ökológiai rendszeréhez.

Jelentős ökológiai folyosó a Sárvíz-völgyének széles alluviuma, amely a korábbi mocsárvilág maradványait őrizve több védett területet (Sárvíz-völgye TK, Rétszilasi-halastavak országos jelentőségű természetvédelmi terület) és számos értékes természeti területet köt össze egységes ökológiai rendszerré. Területén értékes szikes- és sztyepptársulások, vizes élőhelyek, erdők mozaikjai a biológiai sokféleség megőrzésére hivatottak, amely déli irányba a Tengelici homokvidék száraz homoki gyepeinek (kisebb láprétek és mocsarak), valamint az őshonos állományból is álló erdők mozaikján keresztül kapcsolódik a Duna országos jelentőség ökológiai folyosójához.

A Vértes és a Sárvíz-völgy közötti ökológiai folyosók országos, sőt nemzetközi jelentőségét kiemeli a Velencei-tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve is, hivatkozva a térségben található nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek láncolatára (Ramsari területek):

• Tatai Öreg-tó (269 ha),
• Velencei Madárrezervátum és Dinnyési-Fert (959 ha),
• Rétszilasi tavak ( 495 ha), és távolabb a
• Gemenci ártér.

A vízfolyások menti ökológiai folyosók számos vízfelületet (tó, tározó, vízfolyás) foglalnak magukba a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyekkel. Így jelentős vízfelületek a:

• Zámolyi tározó,
• Pátkai tározó,
• Dinnyési halastavak,
• a Sárvíz-völgyének védett és védelmen kívüli tórendszerei (halastavak, szikes tavak).

A Sárvíz széles völgyéhez északi irányba csatlakozik a Sárrét széles lápmedencéje, amelynek jelentős része védelem alatt áll (Sárréti TK). Vizes élőhelyei, az emberi beavatkozások (vízszabályozások) révén kis területen megmaradt igen értékes láprétjei, nagy gyepfelületei fontos kapcsolatot jelentenek a Sárvíz és a Bakony természetes, természetközeli élőhely-komplexei között.

A megye déli területét csak kis részen érinti a Sió vonulata, amely a Balaton és a Duna vizes élőhelyei közötti kapcsolatot biztosítja, így nagy terület (és a Balaton) vízlevezetője. Térségében a mesterséges vízfolyásjelleg oldása, a természetes, természetközeli élőhelyek növelése, kiépítése a feladat, amely az ide folyó kis vízfolyások természetes élőhelyeinek összekapcsolását fogja biztosítani.

Térségi jelentőségű ökológiai folyosók

A Velencei-tó - Vértes Üdülőkörzet Területrendezési Terve térségi jelentőségű ökológiai folyosóként jelöli a Váli-víz és a Szent László-patak völgyét. Ezek közül igen jelentős vonulat a Váli-völgy, amelyet az Országos Területrendezési Terv is jelöl, kapcsolatot teremtve a Gerecse, a Vértes védett és nem védett természetes, természetközeli él helyei és a Duna országos jelentőségű ökológiai folyosója között. A vízfolyás igen jelentős természeti területek sorát fűzi fel szinte folyamatos rendszert alkotva, magába foglalva az Alcsúti Arborétum országos jelentőségű természetvédelmi területét is. A Szent László-patak völgyének természetes élőhelyei változatosabbak és gazdagabbak, de jóval mozaikosabbak az előzőnél. A Gerecse és Duna közti kapcsolatot biztosító völgy gyepes élőhelyei mellett kiemelkedik az Etyeki-dombság összefüggő erdőfoltja és több kisebb halastó, víztároló (Martonvásári víztároló, Bicskei halastavak, Ercsi
Káros-tó), valamint Martonvásárnál az országos jelentőségű kastélypark területe.

A Velencei-tó - Vértes Kiemelt Térség Területrendezési Terve a két térségi ökológiai folyosóhoz további hálózati elemeket, alrendszereket kapcsol:

• A Váli-víz völgy az Alcsúti Arborétumon, Csaplári erdőn keresztül a Boglári-víz völgyének ökológiai fejlesztésével kapcsolható a Vértes Tájvédelmi Körzethez, illetve a Vértesacsai-vízfolyás völgyével, majd a Nyúl-völggyel kapcsolható a Velencei-hegységhez.
• A fenti rendszerhez kapcsolható a Darázs laposon keresztül a Váli erd nagy összefügg erdőterülete a Vadász-völggyel, majd a Gyűrűs-kúti völggyel, amely már a Váli-völgybe jut be.
• A Váli erdő a papdűlő i völgyön (Pázmánd), majd a Bágyom-éren keresztül köthet a Velencei-tóhoz.
• A Váli-völgy és a Szent-László vízfolyás közötti kapcsolatot biztosítja az Alcsútdobozi TT.-ből induló erdős, gyepes területmozaikok láncolata, mely a bicskei (Telepi) halastavakhoz torkollik.
• A Váli-völgy és a Szent László-völgy Vál és Gyúró között a Marianna-puszta menti erdővel és a Mogyorós irányában lefutó völgy erdeinek rendszerré fejlesztésével köthet össze. Ez a folyosó jól illeszkedik a marianna-pusztai lovas turisztikai fejlesztésekhez is.

Térségi jelentőség ökológiai folyosó a Móri-árok vonulata, amely vizes élőhelyeivel, halastavaival a Vértesalja és Bakonyalja mozaikos élőhelykomplexeinek térségét kapcsolja a Sárrét - Sárvíz országos jelentőség ökológiai rendszeréhez. A Móri-vízhez kapcsolódik a Gaja vízfolyás, amely a Bakony egy részének vizeit vezeti le. Balinka és Kincsesbánya települések menti területeinél ugyan jelentős tájsebek (szénbányászat és bauxitbányászat okozta tájsebek, medd hányók) találhatók, ennek ellenére a vízfolyás országos jelentőségű erdős élőhelykomplexek és számos víztározó összekötője. Fehérvárcsurgónál az általa kialakított Szurdokvölgy a Bakony egyik legszebb tájrészlete. Elsősorban tájképi és geológiai értékénél fogva helyi védettséget is élvez. A Gaja menti területek, élőhelyek revitalizációja, a tájsebek rekultivációja után a vízfolyás ökológiai jelentősége felértékelődik.

A Mezőföld térségén az ökológiai hálózat legfontosabb elemei elsődlegesen az északnyugat-délkeleti lefutású löszvölgyekhez kötődnek. Ezek az alábbiak:

• A Velencei-tó déli partjának középvonalától induló vizes-erdős élőhelyfolyosó a Keleti- és Nyugati-Hippolyt-árok mentén több kisebb tófelületet felfűzve a Cikolai-víz erdős völgyén keresztül kapcsolható a Duna országos ökológiai folyosójához. Legértékesebb területe a részben helyi védelem alatt álló Líviai halastavak tórendszere.
• Ezzel összekapcsolható a Perkáta nyugati határa erdőtömbjének dombháti vonulata (Kisvenyimi erdő) a mellette lévő értékes vizes élőhelyekkel, amely Mezőfalva és Szőlőhegye közötti vizenyős területek felfűzésével a Sudár erdőn keresztül kapcsolható a dunaföldvári helyi védett Felső-tó és az előtte lévő országosan védett lápterület vizes élőhelyeihez (Matild-tó). A rendszerhez csatlakoztatható Mezőfalvától a Mocsár-patak és a Nagykarácsonyi-vízfolyás vizes élőhelyeinek láncolata is.
• A megye nyugati határán futó Cinca-Csikgát vízfolyás völgye több tófelület (Alsótekeresi tározó, enyingi halastó) és értékes vizes élőhely összekapcsolásával csatlakozik a Sió országos ökológiai folyosójához.
• A Bozót-patak völgyének legértékesebb szakasza Dég és Mezőszilas térségében található. A térségi szempontból kisebb jelentőség ökológiai folyosó Kisláng, illetve Igar irányába tovább fejleszthető. A dégi 43 ha-os szakasza helyi védelem alatt áll, amelyhez szervesen csatlakozik a szintén védett kastélypark területe.

Az ökológiai rendszerek területén alapvető cél a természetes, természetközeli élőhelyek védelme, fejlesztése. Az ökológiai folyosók mozaikosságát őshonos erdők, gyepek, ligetek telepítésével, a vizes élőhelyek revitalizációjával kell feloldani.

A mezőgazdasági használat ökológiai érdek korlátozása elsődlegesen a vegyszerhasználat minimalizálását, az extenzív gazdálkodás elterjesztését jelenti az ökológiai hálózat területein. Ösztönözni kell a természetvédelmi, környezetvédelmi érdekeket is figyelembe vevő gazdálkodást. A nagy térségű gyepes területeken a gyepek fenntarthatósága érdekében ösztönözni kell az állattartás súlyának, jelentőségének visszaállítását. Ezen területek erdősítését kerülni kell.

A vizes élőhelyek fokozottan érzékenyek a terület vízháztartási viszonyaira. Így fokozottan kell figyelemmel lenni a vízszabályozás módjára. Vonatkozik ez különösen a Sárrét és a Sárvíz területeire.

Az ökológiai folyosók területén környezetszennyező létesítmény elhelyezése nem megengedhető. A szabályozás eszközeivel biztosítani kell, hogy az ökológiai folyosók területén beépítésre szánt terület ne veszélyeztesse a természetes és természetközeli élőhelyeket.

ÁLTALÁNOS TÁJVÉDELEM

A területrendezési terv fontos feladata a természeti adottságokra épül tájhasználatnak, a táj jellegének a védelme.

A terv lehatárolta a tájképi szempontból legérzékenyebb, legértékesebb megyei területeket, melyek jelentős része egyben természeti védelem alatt is áll. Ezen területek elsősorban a középhegységekhez, hegylábi területekhez kötődnek. Az összefüggő erdőterületeket övező perem (szegély) területek, a középhegységek síkvidékkel határos területei a rálátás és a kilátás szempontjából egyaránt fokozottan érzékenyek.

Tájhasználati konfliktust okoz az üdülési tevékenység elburjánzása elsődlegesen a tájképi szempontból érzékeny Velencei-tó környékének volt zártkerti és magántulajdonban lévőkülterületi mezőgazdasági területein (pl. Mészeg-hegy nyugati lába). A tájesztétikai szempontból kedvezőtlen beépítések a történelmi borvidékek (szőlőhegyek) területét is veszélyeztetik. Ez a 60-as évektől meginduló folyamat szinte bekebelezte a Velencei-hegység szőlőhegyeit, és további területek (külterületek, Vértes szőlőhegyei) irányába hat. A beépítések jelentős része nem követte a táji hagyományokat sem méreteiben (igaz ezt sokszor a jogszabályok sem tették lehetővé), sem anyaghasználatában (kivétel pl.: Vértesacsa, Bokod szőlőhegyei).

Ezen folyamatok szabályozása sürgető feladat. Ezt a célt szolgálja a Velencei Tájvédelmi Körzet kijelölésének bővített területi javaslata, valamint a legérzékenyebb területek védőövezeti lehatárolása a Velencei-hegység, a Vértes és a Kelet-Bakony legérzékenyebb, legveszélyeztetettebb, védett és védend területei mentén.

A Velencei-tó üdülési terhelése szempontjából kedvezőtlen a déli part Gárdonytól Velencéig összefüggően beépített, agglomerálódó térsége. Kedvező viszont, hogy az északi parton az autópálya és a tó közötti területek beépítéstől mentesek, melynek megőrzése országos érdek.

A középhegységek térségén kívül fokozottan érzékeny tájképi szempontból a Duna-völgy magasparttal szegélyezett területe, mely Rácalmástól Kisapostagig húzódik.
A terv a mozgalmasabb domborzati adottságú területek mellett lehatárolta még a megye karakteres területeiként említhet Sárrét és a Sárvíz-völgyének területét is, valamint Dél-Mezőföld jórészt védelem alatt álló mozaikos területeit.
Ezen területeken a létesítmények tájba illesztésére, a tájképet zavaró létesítmények, területfelhasználási módok tilalmára fokozott figyelemmel kell lenni a településrendezési tervek készítése során.

A bányászati tevékenységből eredő tájhasználati konfliktusok egyrészt a külszíni fejtések okozta tájsebek, roncsolt területek látványában, valamint a bányászati tevékenységgel járó egyéb környezeti károsodások (zaj- és légszennyezés, több esetben illegális hulladéklerakás) során nyilvánulnak meg. Területük jelentős része az értékes táji- és természeti adottságú, sokszor védett területekhez kötődik, így a Vértes, Bakonyalja, Gerecse megyét érintő térségét jellemzi elsősorban, különösen a szén és bauxitbányászat, kőbányászat "eredményeként". A roncsolt területek rekultiválása, a nagyobb térségre kiterjed tájrehabilitáció szükségessége országos érdek. A tájrehabilitációt, az újrahasznosítás módját a természetvédelem prioritásával szükséges végrehajtani, figyelembe véve a térség üdülőkörzeti szerepét.

Jelentősebb tájsebek (külszíni fejtések, meddőhányók) találhatók Mány, Nagyegyháza, Etyek térségében. A Vértes területén Csákvár, Gánt, Csákberény és Pusztavám emelendőki. A Bakony vidékén Balinka térségében a szénbányászat okozta tájsebek jelentősek. Ugyanitt Isztimér (Guttamási), Kincsesbánya, Iszkaszentgyörgy térsége említendő. A Sárrét területén Csór, Sárszentmihály, Nádasdladány települések emelendők ki.
Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb anyagnyer hely, egyéb külszini bányaterület található a megye területén. Ide sorolandó kedvezőtlen elem a települési szeméttelepek, illegális hulladéklerakók látványa. Takarófásításuk, illetve rekultiválásuk fontos feladat.