Vízgazdálkódási jellemzők és feladatok; árvíz- és belvízvédelem a megyében
(Forrás: FEJÉR MEGYEI területrendezési terve területrendezési terv - javaslattevő fázis, egyeztetési dokumentáció VÁTI KHT. 2001. VI.hó)

 Kapcsolodó térképek:

FEJÉR MEGYE VÍZELLÁTAS FEJLESZTÉSE

FEJÉR MEGYE SZENNYVÍZELVEZETÉSI ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI JAVASLATA

FEJÉR MEGYE FELSZÍNI VÍZELVEZETÉSE

FEJÉR MEGYE ÁRVÍZVÉDELME

 Fejér megye vízgazdálkodását a megye természeti adottságai befolyásolják. A természeti adottságok közül a hidrológiai adottságot a felszín alatti vizek, és a felszíni vizek határozzák meg.

A kiemelt üdülőkörzet kiszolgálása és a vízgyűjtő területről a Velencei tóba közvetlen, vagy talajvizen keresztül közvetve befolyó vizek vízminőségének javítása, a tó vízháztartásának biztosítása képezi a megye vízgazdálkodási feladatainak jelentős hányadát.

Fejér megye településeinek vízellátására az egészséges vezetékes ivóvízellátás az utóbbi 15 évben helyi, regionális és kistérségi vízbázisra támaszkodva kiépült. Az egyes településeken belüli még előforduló ellátási hiányok helyi feladatként oldandók meg. Fejér megye vezetékes vízellátás vonatkozásában teljesen ellátottnak tekintendő.

A térségben vízellátás vonatkozásában a vízbázis védelme jelent kiemelt feladatot. Az érzékeny vízbázisok felmérése országosan, s így a vizsgált megyében is megtörtént. Az érzékeny területekre országos project készült, amely keretében tervszerűen foglalkoznak a védelmi feladatok megoldásával.

A felszín alatti vizek minőségi védelme érdekében szükséges a felhagyott, tönkrement vízbeszerzési helyek, elsősorban fúrt kutak szakszerű eltömése, a bányagödrök, hulladéklerakási helyek rekultivációja, bányatavak óvatos korlátozott célú hasznosítása. Utóbbi esetben kerülni kell a nyílt talajvíz szervesanyag terhelését. Ezeken keresztül ugyanis komoly szennyeződés érheti a védett rétegvizeket, és ezzel a már jelenleg is észlelt nitrátosodási folyamat felgyorsulhat.

A szennyvízelvezetés, tisztítás, elhelyezés kérdésének a rendezésében a közelmúltban lényeges előrelépések történtek, különös tekintettel a Velencei-tó vízminőségének a védelme érdekében. A szennyvíz gyűjtése, tisztítása és elhelyezése területén a megyében jelentős hiányosságok vannak. A hiányok pótlása kiemelt feladata a térségnek.

A vízgazdálkodás körében meg kell említeni a településeken a legkevésbé megoldott közműellátást, a csapadékvíz elvezetésének jelenlegi hiányosságait. Általánosan jellemző a nyíltárkos csapadékvíz elvezetés, amelynek kiépítettsége is nagyon hiányos.

 Vízellátás

 A víziközművek közül a vízellátás az elmúlt 15 évben kormány program eredményeként, a szükséges állami támogatás biztosításával jelentősen fejlődött. A települések vezetékes vízzel való ellátottsága országosan, így a vizsgált Fejér megye területén is ugrásszerűen növekedett. Általánosan megindult a településeken az egészséges vezetékes ivóvíz ellátás. A rendelkezésre álló legutolsó 2000. január 1-ei állapot tükröző statisztikai nyilvántartása szerint a megye valamennyi településén megoldódott és fokozatosan teljes körűvé, település-szintűvé válik a vezetékes vízellátás.

Magyarország vízgazdálkodási szempontból -földrajzi elhelyezkedése következtében- vizekben gazdagnak tekinthető. A kommunális, az ipari és mezőgazdasági célú ivó- öntöző- és iparivíz minőségű vízellátás teljes mértékben hazai vízbázisokról kielégíthető. A települések vízellátása részben helyi vízkivétellel, helyi kutakkal, mint helyi vízbázissal, részben regionális és kistérségi vízbeszerzési lehetőséggel települések közötti gerinchálózat segítségével történik. A helyi vízbeszerzés egyre nehezedő lehetőségét a regionális és kistérségi rendszerek fejlesztésével lehet pótolni, amelyek vízbeszerzési lehetőségeinek biztosítása különös figyelmet érdemel. Az ellátás biztonsága érdekében a kistérségi-, térségi szolgáltató művek összekapcsolása, a regionális rendszerek kialakítása növeli az ellátás biztonságát.

 Fejér megye területén a települések vízellátását is vagy regionális és kistérségi rendszerről biztosítják, vagy önálló saját vízműről oldják meg. Az üzemeltető Fejér megye területének jelentős hányadán a Székesfehérvár központú Fejérvíz Rt. (Fejér megyei Önkormányzatok Víz és Csatornamű Részvénytársasága), valamint a DRV Rt. A Fejérvíz Rt.-nek Üzemmérnöksége van Bicskén, Kőszárhegyen, Móron és Sárbogárdon. Néhány település önállóan oldja meg vízellátását vagy az Önkormányzat által üzemeltetett Vízműről, vagy létrehozott helyi szervezeten keresztül (pl. a Dunaqua-Therm Rt. biztosítja Dunaújvárosban a vízellátást).

A megyében a lakosságnak szolgáltatott ivóvíz alapján a vezetékes vízhálózatra bekötött háztartásoknál az egy lakosra jutó napi átlagos ivóvízfogyasztása 1998-ban alig haladta meg a 80 l/nap mennyiséget. A háztartások kedvező, korszerű felszereltsége mellett - takarékos vízfogyasztású berendezésekkel is - az egészséges életmód, a higiénikus környezet biztosításához egy lakosra jutó vízfogyasztásnak min. 150 l/nap mennyiséget kell feltételezni.

A várható távlati vízigény meghatározásánál a még ellátatlanok vízellátását, az ellátott fogyasztóknál várható vízfogyasztási igény növekedést és további új fogyasztók kielégítési lehetőségét kell figyelembe venni.

A megye jelenlegi ellátottsága 95,3 %-os, amely azt jelenti, hogy a megye mintegy 400 ezer lakosa számára biztosított jelenleg a vezetékes ivóvízellátás. A már ellátott fogyasztóknál várható távlati fogyasztás növekedés 25-30 ezer m3/napra prognosztizálható. A még ellátatlan 26 ezer lakó kielégítendő vízigénye 5 ezer m3 /napra becsülhető, a még nem ismert új fogyasztók (nagyon-nagy távlatban 5 % népesség növekedést feltételezve) további 5 ezer m3/nap vízigény növekedést eredményezhet. A jelenlegi tényfogyasztáshoz képest így összesen mintegy 35-40 ezer m3/napra prognosztizálható igénynövekedést lehet távlatban előre jelezni.

A jelenleg kialakított bázisok ezt meghaladó kapacitással állnak rendelkezésre megye szinten. Probléma az önállóan ellátott településeknél várható, ahol ha a prognosztizált igénynövekedés valósággal megjelenik, akkor felül kell vizsgálni a többlet igény kielégítésének a lehetőségét. A szükséges többlet igény a regionális rendszeren keresztül vételezhető.

A vízellátás vonatkozásában a fejlesztési feladatokban ma már nem a bekötöttség növelése, a "mennyiségi ellátás" megoldása a legfontosabb. A "minőség" biztosítása kerül előtérbe a vízellátás fejlesztési feladatok körében. A vízminőség védelme az általánosan terjedő elszennyeződés következtében egyre nehezebb feladat. Ez összefügg az egyre nehezebb megfelelő minőségű víz vízbeszerzésével is. Az egészséges víz, mint a természet legfontosabb kincse kiemelt védelmet igényel. A jövő feladata, rövid és hosszabb távú időciklusban egyaránt a vízbázisok fokozott védelmének biztosítása.

Az érzékeny vízbázisok felmérése és a távlati vízbeszerzési helyek, lehetőségek kijelölése országosan, s így a vizsgált térségben is megtörtént. Az érzékeny területekre országos project készült, amely keretében tervszerűen foglalkoznak a védelmi feladatok megoldásával. A Duna mentén kijelölésre került a távlati vízbázisként figyelembe vehet vízbeszerzésre nagytávlatban figyelembe vehető terület.

A felszín alatti vizek minőségi védelme érdekében szükséges a felhagyott, tönkrement vízbeszerzési helyek, elsősorban fúrt kutak szakszerű eltömése, a bányagödrök, hulladéklerakás helyetti rekultivációja, bányatavak óvatos (nem többcélú) hasznosítása. Utóbbi esetben kerülni kell a nyílt talajvíz szervesanyag terhelését. Ezeken keresztül ugyanis komoly szennyeződés érheti a védett rétegvizeket, és ezzel a már jelenleg is észlelt nitrátosodási folyamat felgyorsulhat.

 A vízminőség védelme, javítása érdekében a vízbázis védelemmel összefüggésben kell a feladatokat meghatározni. A hidrogeológiai védőterület kijelölése nagyon fontos, az erre vonatkozó 123/1997. (VII.18.)-i Kormányrendelet alapján a kijelölés folyamatban van. Az előírások szerinti 5 és ötven éves elérési idő figyelembevételével az előzetes ágazati javaslatok döntően elkészültek. A vízbázisok hidrogeológiai védőterületén és védőidomán előírandó korlátozásokat a 123/1997. (VII.18.) Kormányrendelet 5. számú melléklete rögzíti. A felszíni és felszín alatti vízbázisok belső, külső védőövezetére, a felszín alatti vízbázisok további A és B védőövezetére sorolva írja elő a korlátozásokat. Természetesen a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a hidrogeológiai védőterület teljes egészében a szolgáltató tulajdonába kerülhetne.

A belső védőterületen, mivel mindennemű tevékenység tilos, annak kisajátítása kötelező lesz. A külső védőövezetben új létesítmény elhelyezésére csak nagyon korlátozottan van lehetőség, ennek a sávnak a kisajátítása is indokolt lenne. Az A és B védőövezetben a szükséges korlátozások fenntartására szolgalmi jogi bejegyzés szükséges.

A hidrogeológiai védőterületének kisajátítása és szolgalmi jogi bejegyzéssel védett korlátozások elrendelése a szolgáltató feladata lesz.

Az új hidrogeológiai védőterület jóváhagyása azonban legkorábban 2004-re várható. Addig hivatalosan a korábbi hidrogeológiai védőterület lehatárolása az érvényes. Az új hidrogeológiai védőterületek jóváhagyását követően át kell vezetni a területrendezési, településrendezési tervekbe, s a Földhivatalban is a korlátozásokat be kell jegyeztetni.

A területi tervezés során célszerű az előzetes új hidrogeológiai lehatárolási javaslatot is figyelembe venni. Az új hidrogeológiai védőterület lehatárolási javaslat által érintett területre bármilyen építési engedély kiadásához az illetékes VIZIG véleményét is meg kell kérni, hogy a későbbi esetleges korlátozás, kisajátítás kisebb áldozattal legyen végrehajtható.

A minőségi vízellátást a vízbázisok védelmén kívül a kitermelt vizek tisztításával, kezelésével is lehet javítani. A vízminőség romlása esetén, annak javítására országos vízminőségjavító programok vannak, amelyeket által biztosított kereteket szükség esetén igénybe lehet venni.

 A megye természeti adottságai között kell vizsgálni a termálvíz előfordulását. A megye mélységi hőmérsékleti izotermáinak vizsgálata alapján nem túl kedvező adottságú. Az 1000 m-es mélységben készített izotermák szerint a megye területének 90 %-a alatt nem remélhető kitermelésre érdemes termálvíz. 80 foknál melegebb vízelőfordulás pedig sehol sem várható, legfeljebb nagyon kis területen a megye déli részén. 2000 m-es mélységben, sőt 3000 és 5000 m mélységben készített izotermák sem mutatnak kedvező ígéretet. A Velencei tó déli részén fut végig egy nagyon keskeny sáv, amely ha nem is túl meleg, de termálvíz-nyerési lehetőséget mutat. Ebből a rétegből 50 °C-os ásvány- és gyógyvizet lehet kitermelni, amelynek hasznosítására létesítettek termálfürdőt Gárdonyban. A víz kálcium, magnézium, hidrokarbonát, vas mellett jód-brómos és szulfátos tartalmú.

A gárdonyi termálfürdő 9 ha-s területen került kialakításra. Három medencés fedett fürdőben mozgásszervi betegségek kezelésére és nőgyógyászati utókezelésre van lehetőség.

Korábbi tervekben további termálkút létesítési tervek szerepeltek Gárdonyban, Velencefürdőn és Martonvásárban. Az előzetes nem túl kecsegtet gazdasági eredmények miatt azonban tényleges továbblépés nem történt.

Szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, elhelyezéssel kapcsolatos fejlesztési feladatok

 Az elhasznált víz a környezet egyik alapvető szennyező eleme, amelynek megfelelő elhelyezése nagyon fontos feladat. A vízügyi ágazat a szennyvízhálózat és szennyvíztisztítás létesítésének intenzív fejlesztését elkezdte. Ennek hatására több szennyvíztisztító telep létesült és több km-nyi csatornahálózat került már kivitelezésre, ill. van folyamatban. A közelmúltban történt csatornázási és szennyvíztisztító telep létesítési beruházások eredményeként azonban a közmű olló még mindig nyitott.

A vízügyi ágazat 1997-ben készíttette el Fejér megye szennyvízelhelyezési koncepcióját a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal.

A szennyvízelvezetési koncepció a korábbi nagyobb regionális rendszerek létesítése helyett reálisabb kisebb kistérségi rendszerek létesítését javasolta, közös központi szennyvíztisztító teleppel, továbbra is figyelembe véve az állami támogatásban előnyt élvező 2000 fő lélekszámot meghaladó települések, ill. települési társulások létrehozási igényét.

Az 1997-ben elkészített Fejér megye szennyvízelhelyezési koncepciót azóta többször felülvizsgálták, illetve korrigálták, mert a valós építkezések nem mindig az éppen érvényben lévő koncepció szerint történtek. Jelenleg azt az állapotot tudjuk rögzíteni, hol vannak meglévő, üzemelő tisztító telepek és szennyvízelvezető hálózatok, 2001 évben hol folynak ezek építései, amelyeket várhatóan 2001 évben be is fejeznek, valamint hol vannak olyan közös elképzelések, amelyek már valamilyen hatósági fórum (Megvalósíthatósági tanulmány bíráló bizottsága) előtt már ismertettek és azok azt jóváhagyták.

Fejér megye meglevő (22 db) települési tisztítótelepei:

Adony, Bakonycsernye, Bicske, Bodajk, Csákvár, Dunaújváros, Etyek, Ercsi, Fehérvárcsurgó, Gárdony, Iváncsa, Magyaralmás, Mezőszilas, Mór, Polgárdi, Pusztaszabolcs, Rácalmás, Sárbogárd, Szabadbattyán, Székesfehérvár, Újbarok, Zámoly.

Szennyvíztisztító kisberendezés üzemel néhány intézmény szennyvizeinek tisztítására:

Cecén, Mezőfalván, Pusztavámon

A jelenleg csatornahálózattal rendelkező (36) települések:

Adony, Alcsút, Bakonycsernye, Balinka, Beloiannisz, Besny , Bicske, Bodajk, Csákvár, Dunaújváros, Etyek, Ercsi, Fehérvárcsurgó, Felcsút, Gárdony, Gánt, Isztimér, Iváncsa, Kápolnásnyék, Kincsesbánya, K szárhegy, Mez szilas, Mór, Perkáta, Polgárdi, Pusztaszabolcs, Rácalmás, Sárosd, Sukoró, Sárbogárd, Szabadbattyán, Szabadegyháza, Szár, Székesfehérvár, Tabajd, Újbarok, Velence

Jelenleg építés alatt álló szennyvíztisztító telepek:

Vértesboglár, Sárszentmihály

Megvalósíthatósági tanulmányban tervezett szennyvíztisztító telepek:

Ráckeresztúr, Baracska, Lovasberény, Iszkaszentgyörgy, Enying, Cece

A fenti meglévő és építés alatti szennyvíztisztító telepek és csatornahálózati rendszerek a korábbi megyei koncepciók alapján kerültek kidolgozásra. A szakágazatok a megyei koncepciókat folyamatosan vizsgálták felül, illetve korrigálták, de a kidolgozási alapelvek az utóbbi évtizedben közel azonosak voltak. 2000-ben az EU csatlakozással kapcsolatosan azonban az egész országos rendszert felülvizsgálták, és koncepciálisan új alapokra helyezték. Az új programot az EU előírásainak megfelelően dolgozták ki.

2001 tavaszán Magyarország EU csatlakozásával kapcsolatban az EU bizottsága "Magyarország 2000 leé feletti településeinek agglomerációs szennyvízelvezetési megvalósítási programja"-t elfogadta. Az elfogadott szennyvízelvezetési program a 91/271 EGK települési szennyvízelvezetésről szóló direktíva szerint készült. A program meghatározza, hogy Magyarországon szennyvízelvezetési agglomerációkat hoznak létre, amelyekben a 2000 leé (lakosegyenérték) feletti települések szennyvízelvezetését oldják meg három ütemben. Ez a három ütem a következő:

1. 2008-ig a 2000 leé feletti települések közül az érzékeny területeken lévő települések szennyvízelvezetését oldják meg.
2. 2010-ig megoldják a 15.000 leé feletti települések szennyvízelvezetését és tisztítását.
3. 2015-ig megoldják a 2000 és 15.000 leé közötti települések szennyvízelvezetését és tisztítását.

A szennyvízelvezetés és tisztítás agglomerációkban fog történni, amely agglomerációk lehatárolása az új Vízgazdálkodási Törvény Kormányrendeletében fog megjelenni. Az új Vízgazdálkodási Törvény jelenleg a Parlament elé terjesztés előtt áll, megszavazása 2001 őszén várható. A Törvény megszavazása előtt a konkrét lehatárolásokat, pontosabb részütemezéseket kijelölő Kormányrendelet nem ismert, azok adatai nem publikusak.

A fentiek szerint 2001 őszén megjelenik az új agglomerációs szennyvízelvezetési program, amely meghatározza, hogy Magyarországon minden település szennyvízelvezetését és tisztítását milyen módon és mely településekkel közösen kell megoldani. Az új Vízügyi Törvény kormányrendeletében meghatározzák az új állami támogatási rendszert, annak pályázati feltételeit. A kormányrendelet alapján javasoljuk a korábbi elképzeléseket átdolgozni és az új pályázati rendszer szerint a szükséges terveket és pályázati anyagokat elkészíteni.

A "Magyarország 2000 leé feletti agglomerációs szennyvízelvezetési megvalósítási program" csak a 2000 leé feletti települések szennyvízelvezetésével és tisztításával foglalkozik. Ezt a programot a KÖVIM felügyeletével dolgozták ki. A 2000 leé alatti települések ártalommentes szennyvízelhelyezésére a KÖM felügyeletével készül koncepció, ez jelenleg kidolgozás alatt áll.

A 2000 leé alatti és az olyan 2000 leé feletti településeken, ahol a közeljövőben nem várható a szennyvízcsatornázás megoldása, a szennyvizek ártalmatlanítására, megfelelő tisztítására illetve elhelyezésére rövid távon is megoldást kell találni. Ezeken a településeken, településrészeken a szennyvizeket vagy elszikkasztják, vagy pedig ún. zárt szennyvíztározókban tárolják és onnan szippantó kocsikkal elszállítják a kijelölt szennyvízleürítő helyekre. Ismerve a magyar lakosság környezetvédelmi fegyelmét, a zárt szennyvíztározók zöme - sokszor szándékosan- nem vízzáró, előfordulnak sajnálatos módon ásott kutakba való szennyvízbekötések is, valamint a szippantó kocsik sem mindig a kijelölt helyen ürítik le a szállítmányokat. Ezek a tevékenységek a talajt, a talajvizet jelentősen szennyezik, amely során a talajvíz elnitrátosodási folyamatai megindultak. Sajnálatosan ez a folyamat már egyes vízműkutak vízminőségi mérési eredményeiből is szembeötlően kitűnik.

Az elszennyeződés folyamatának felgyorsulását okozza a településeken a vezetékes ivóvíz és a földgáz bevezetése következtében megnövekedő elszikkasztott szennyvízmennyiség, valamint minőségi szempontból a szennyvizek a komfortosság növekedése miatt (megnövekedett mosószerfogyasztás stb.) magasabb nitrogén és foszfortartalmúak. Ezek a szennyező anyagok a talajba és a talajvízbe jutnak, azokat jelentősen szennyezve.

Ezeken a reálisan a közeljövőben nem csatornázandó, illetve a szennyvízelhelyezést nem megoldó településeken csökkenteni kell a szennyezés mértékét. Ezt a településeken a szakszerű szennyvíztisztítási módok ismertetésével, a lakosok szennyezésekkel kapcsolatos felvilágosításával, a kirívóan veszélyes szennyezések (kutakba való szennyvízbevezetések) hatósági úton való megszüntetésével javasoljuk elősegíteni.

Természetesen, ha a település szennyvíztisztító telepe megépül, ill. kiépül a település agglomerációs csatlakozása egy tisztítótelepre, akkor településen belül is meg kell építeni a közcsatorna-hálózatot. A közcsatorna-hálózatra minden ingatlant kötelezni kell a hálózatra való rácsatlakozásra és az egyéni korábbi megoldás felszámolására, ez már településrendezési tervi feladat.

Meg kell említeni, hogy azok a kis települések, ill. településrészek, amelyeknek gazdaságos csatornázása belátható időn belül nem rendezhető, ott célszer támogatni a szakszerű közműpótló berendezések kivitelezését. Ma már léteznek olyan közműpótló technológiák, amelyekkel környezetszennyezés nélkül, helyben, viszonylag kis terület igénnyel és minimális védőtávolsággal a szennyvízkezelése, tisztítása megoldható. Ehhez a vízügyi és környezetvédelmi, valamint az egészségügyi hatóságok tradicionális előírásait kell felülvizsgálni, szakmai érvekkel, adatokkal módosíttatni.

Minden szakszerűen kiépített szikkasztó csökkenti a jelenlegi talaj-, talajvízszennyezést. A "kis" eredményekről sem szabad lemondani. A szakszerű szikkasztás minimális költsége különösen fontos és kihasználandó az elöregedő, kisjövedelmű településeknél.

Ahol a szakszerű szennyvízkezelésre környezetvédelmi, vagy vízvédelmi okokból nem nyílik lehetőség, ott fokozottan ellenőrizni kell a zárt gyűjtő medencék valós vízzáróságát. A szigorúan vízzáró medencékből a szippantott szennyvizeket a kijelölt leürítő helyre kell szállítani. A tervezett tisztítótelepek tervezésénél a szippantott szennyvizek fogadására is kell gondolni.

Felszíni vízrendezéssel kapcsolatos fejlesztési feladatok

A megye felszíni vízhálózata

Fejér megye területéről a lefolyó vizek teljes egészében a Dunába ömlenek, noha a közvetlen dunai vízgyűjtő hányada elég kicsi.

Felszíni vízfolyások

Fejér megye kialakult vízrendezését alapvetően meghatározza a megye földrajzi, geológiai, hidrológiai és topográfiai, valamint meteorológiai adottsága.

Földrajzi szempontból Fejér megye a Dunántúli-középhegység (Bakony, Vértes-alja, Velencei hegyvidék, Dunazúg) és a Mezőföld földrajzi tájain helyezkedik el. A két földrajzi tájegység jelzi, hogy a megye változatos topográfiai adottságú.

Fejér megye viszonylag kevés, igen fiatal kis vízhozamú, ingadozó vízjárású felszíni vízfolyással rendelkezik. A Bakonyból a Séd, a Móri árok felöl a Gaja, a Sárvíz (Nádor)-Malom csatorna vizei a Dunántúli-középhegységből származnak, a Mezőföldön kisebb vízgyűjtőjű vízfolyások haladnak.

A felszíni vizek előfordulásai és jellemzőik a különböző földrajzi tájegységeken változóak. A megye vízháztartásának a bemutatása célszerűbb a földrajzi tájegységek szerinti bontásban.

Fejér megye Dunántúli-középhegységre eső területének tájegységei és azok jellemző vízháztartási adottságai:

Kelet-Bakonyban a felszíni vizek a Gaja vízgyűjtőjéhez kapcsolódnak.

Móri árok a Gaja vízgyűjtőjéhez tartozik, amelynek legnagyobb mellékvize a Mór-Bodajki vízfolyás. Mérsékelten vízhiányos tájegység. A karsztos táplálás miatt a Mór-Bodajki vízfolyás Fehérvárcsurgónál 10-szeres vízhozamot szállít, mint a Gaja. Ezek a vízhozamok a bányavíz kivétellel összefüggésben változtak. A felszíni vízfolyások vízminősége szennyezett, III. osztályú.

A Móri árok tájegységben 6 tó található, amelyek közül jelentősebb a Fehérvárcsurgói árvízi tározó (223 ha) és a móri halastó (54 ha).

Vértes fennsík kistájegysége meredek peremmel szakad le a hegységelőtérre. A karsztos, száraz, egész évben vízhiányos fennsík kedvezőtlen ökológiai adottságú kistáj. Fejér megyét érintő részéről a lejtők a Császár-víz felé folynak.

Vértes peremvidékén helyezkedik el Csókakő. Erről a kistájegység keleti részéről a felszíni vizeket a Váli-víz és a Császár-víz vezeti tovább. A kistájegység egyetlen állóvize a Csókakői- patakon felduzzasztott tározó.

Gánti-medencét a Vértes fennsík eltérő magasságú exhumált sasbércei keretezik. A Császár-víz vízgyűjtőjéhez tartozik, bár a hegységbe zárt kismedencének állandó vízfolyása nincs. Csak nagy csapadékok és hóolvadás után képződik felszíni lefolyás.

Zámolyi medencében Csákvár és Zámoly helyezkedik el. Egykor tó volt a Zámolyi medencében is, amelyet a Vértesből leszakadó patakok és csermelyek tápláltak. Vízét a Császár-víz vezette le, amelynek felsőteraszos völgyszakaszát (újpleisztocén terasz) a medence süllyedése magához irányította.

A kistáj lefolyó vize a Zámolyi- és a Pátkai víztározót táplálja. A terület a Császár-víz vízgyűjtőjéhez tartozik, amelynek jelentős mellékvize a Forrás-patak. A Velencei tó vízállását szabályozni hivatott tározók amióta üzemelnek, azok vízeresztése szabályozza a Császár-víz vízjárását is.

A térség egyetlen természetes tava a csákvári 0,5 ha-os tó. A kialakított vízfelületek között a csákvári 3 ha-os és 4,8 ha-os tározón kívül, sokkal jelentősebb a Császár-víz felső tározója Zámolynál 272 ha-os, az alsó tározója Pátkánál 312 ha-os. Ezek a tározók hivatottak a Velencei-tó vízellátását biztosítani a nyári szárazság alatt.

A Sörédi-hát kistájegységén helyezkedik el Kisfalud, Magyaralmás, Söréd. Nyugati oldala a Mór-Bodajk vízfolyáshoz, keleti oldala a Császár-vízhez folyik.

Lovasberény-hát területén helyezkedik el Bodmér, Lovasberény, Pátka, Pázmánd, Vál, Vereb, Vértesacsa, Vértesboglár település.

A felszíni vizeit nyugati irányban a Császár-víz és mellékvize a Rovákja-patak, déli irányban a Vereb-Pázmándi vízfolyás, keleti peremén a Váli-víz és mellékvize a Vértesacsai vízfolyás szállítja el.

A Velencei-hegység kistájegységében Nadap, Pákozd, Sukoró települések helyezkednek el. A Velencei-tó vízgyűjtő területe, amelyet nyugaton a Császár-víz, keleten a Vereb-Pázmándi vízfolyás határol.

Keleti-Gerecse területét nyugaton a Bajóti patak határolja, tavai Mányi-tó 0,7 ha-os és a Halastó 5,7 ha-os.

Etyeki-dombság a Gerecse előterében fekszik, enyhén hullámos felszínnel. Nyugatról a Váli-víz, keletről a Benta-patak határolja, a Szent László-víz keresztezi. A kistáj két állóvize az alcsuti 12 ha-os és az etyeki 13 ha-os halastó.

A Zsámbéki medence a Gerecse és a Budai-hegység között formálódott tektonikus medence. Bicske környéki része a Szent László-víz vízgyűjtőjéhez tartozik. A Szent László-vízen Bicskénél két halastó (összesen 66 ha-os vízfelülettel) található.

Fejér megye Mezőföldre eső területének tájegységei és azok jellemző vízháztartási adottságai:

Érd-Ercsi hátságot észak-nyugati és észak-keleti része alacsony dombsági hátak és lejtők, délre hullámos síkság alakítja. Völgyekkel és medencékkel tagolt felszínének jellegzetes domborzati formái eróziós-derációs folyamat hatására jöttek létre, jelentős szerep jutott a szerkezeti mozgásoknak is.

A kistáj egyetlen vízfolyása a Benta-patak.

Váli-víz síkjának két nevezetes vízfolyása a Dunába folyó Váli-víz és az abba torkoló Szent László-víz.

A kistájegységben 3 kis természetes tó található, amelyből a legnagyobb a Martonvásár melletti (5,5 ha). Martonvásárban egy 34,5 ha-os tározó is üzemel.

Közép-Mezőföld terjedelmes kistájegység, csak kisebb vízfolyásai vannak. Keresztül halad a Dinnyés-Kajtori-csatorna, legnagyobb mellékvize a Sárosdi-víz. A tájegység keleti részéből az Adonyi öblözet Északi övcsatornája szedi össze és vezeti a vizet a Dunába. A Dunába folyik még a Nagyvenyim-Baracsi-ér, a Nagykarácsonyi-ér, a Kertkanális, a Dunakömlődi-csatorna. A Nádor-(Sárvíz) csatornához folyik le a Lóki-víz, a Tinódi-víz és a Kolozsvári-csatorna.

Ma már a Velencei-tó vízállását és vele együtt a Dinnyés-Kajtori-csatorna vízállását is mesterségesen irányítják. A tájegység vízszegénysége ellenére sok az állóvíz. 16 természetes tava, együtt közel 100 ha vízfelületet tesz ki. Köztük a Sárkeresztúri Sárkány-tó a legnagyobb (27,6 ha). 11 mesterséges tározó üzemel a tájegységben, összfelszínük 420 ha. A Sárszentmiklós melletti tározó 185 ha-os, a Dunaföldvári 115 ha-os. További 11 halastó található a tájegységben, összesen 975 ha vízfelülettel, ezeknek csaknem a fele Sárbogárd térségben épült ki.

A Velencei-medence a Velencei-tó szűkebb környékére kiterjedő kistáj. Mellékvizei a Császár-víz és a Vereb-Pázmándi-vízfolyás. A tó felszíne középvízállásnál 26 km2 , lefolyását a Dinnyés-Kajtori-csatorna biztosítja. Az egész rendszer vízjárását a Császár-víz mentén kiépített tározó medencékkel befolyásolják. A kistájnak még egy 3,5 ha-os halastava is van Dinnyés mellett.

Sárrét kistájnak a Séd Vilonya-ősi közötti és a Sárvíz-Nádor-csatorna Ősi-Sárszentmihály közötti szakasza a fővízfolyás, amelyhez keletről a Gaja Székesfehérvár alatti szakasza is hozzátartozik. A kistáj vízfolyásai: Séd, Péti-víz, Inotai-víz, Csákány-árok, Hidegvölgyi-víz, Gaja, Nádor-Malom-csatorna.

A kistáj négy természetes tava együtt 7,2 ha. A két mesterséges tó 12,2 ha összfelület . A négy halastava viszont 313 ha, köztük a Csór melletti a legnagyobb 111 ha, s hozzá közeli nagyságú a Székesfehérvári 107 ha-os halastó.

Sárvízvölgy tájegységbe a Sárvíz (Nádor)-csatorna Sárszentmihály és a torkolata közötti szakasza tartozik. Ezen a szakaszon egyetlen mellékvize a vele párhuzamosan a völgy nyugati oldalán ásott Nádor-Malom-csatorna, amelynek csak Soponya alatti szakasza üzemképes. A terület belvizes, a belvizeit mintegy 150 km csatornahálózat vezeti le.

A kistájnak 12 tava van, közülük öt természetes, összesen 21 ha felülettel, amelyből a legnagyobb a Kálóz közeli (11 ha). A négy halastó együtt 213 ha-os, ezek közül a Soponyai a legnagyobb (119 ha), az egyéb célú három mesterséges tó felszíne 69 ha.

Dél-Mezőföld tájegységnek csak az északi kis széle tartozik Fejér megye közigazgatási területéhez. Vízföldtani adottságai a Sárvízvölggyel megegyező.

Enyingi-hát földrajzi tájegységnek is csak egy kis része tartozik Fejér megyéhez. Vízföldtani adottságai szintén a Sárvízvölggyel megegyező. Öt tározó tó van a kistájegységben, amelyből a legnagyobb a Fejér megyéhez tartozó Enyingi tározó (93 ha).

Kálóz-Igari löszhátak tájegységét keletről a Nádor-Malom csatorna ártere, nyugatról a Csíkgát (Kabóka) völgye, délről a Sió Mezőkomárom-Simontornya közötti völgye határolja. A Sióhoz folyik le egyetlen vízfolyása a Bozót-patak. Északi területeit a Csíkgát-patak mellékvize, a Cinca keresztezi.

A kistájnak nyolc természetes tava van, összesen 14 ha felszínnel. A legnagyobb Igar melletti 7 ha-os. A kistájon hat mesterséges tározó és halastó üzemel, összesen 141 ha vízfelülettel. Ezek közül a Kálóz melletti a legnagyobb 91 ha.

Sió-völgy északi része tartozik Fejér megyéhez.

A felszíni vizek, patakok és vízfolyások közvetítésével részben közvetlenül, részben a Sárvíz csatornán keresztül a megye a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik.

Belterületi vízrendezés

A felszíni vízrendezés probléma körébe tartoznak a településeken belüli (belterületi) csapadékvíz levezetési feladatok is. Rendezett csapadékvíz elvezetésre szolgáló hálózat (zárt, nyitott) jelenleg általánosan csak a települések - azok közül is inkább csak a városok, és azoknak is csak- kis részén található. A települések nyílt árkos rendszerét a meglevő, zömmel feliszapolódott árkok alkotják. A nyílt árokrendszer a település arculatát mindig rendezetlenné, ápolatlanná teszi. Még a kezelt, fokozottan karbantartott virágosan szegélyezett árkok is csak a virágzási időben, az év max. egyharmadában tudnak javítani a látványán.

A települések burkolt felületeiről összegyűlő csapadékvíz, egy 10-15 perces zápor esetén kedvezőtlenebb összetételű szennyezettséget mos le a közlekedési felületekről és folyik a felszíni vizeken keresztül a Velencei-tóba, egyéb élővízbe, vízfolyásba, mint amilyen szennyezést a szennyvíz a talajvízen keresztül juttat az élővízbe. Ezért a közeljövőben kiemelt feladatként kell kezelni a csapadékvíz elvezetésének, tisztításának kérdését.

A településeken belüli felszíni vízrendezéssel összefüggő feladatok többnyire helyi jelentőségűek, önkormányzati kompetenciába tartozóak. A megyei szint (mezoszintű) kiemelését csak az indokolja, hogy mindig a befogadóig kell követni a felszíni víz útját, amely már településközi feladatként jelentkezik.

Az önkormányzatok számára segítséget nyújtana, ha rendelkezésére állna a település felszíni vízelvezetését hidrológiai számításokkal megalapozott csapadékvíz elvezetési tanulmány a település végbefogadójáig. Jelenleg településszint tanulmánnyal még a városok közül sem mindegyik rendelkezik, kisebb településeknél pedig sehol sincs. Ezek elkészíttetése az Önkormányzatok feladata, amelyben a védelmi feladatok is településenként rögzítésre kerülnének.

A települések belterületének vízrendezésénél nagyon fontos, hogy a burkolt felületek hatására megnövekedő felszíni vizek elvezetését ne csak a burkolás környezetében oldják meg, hanem mindenkor kövessék a felszíni vizet a nagyobb vízszállító kapacitással bíró befogadóig.

A folyók, patakok, vízfolyások és a tavak, tározók vízminőségének közvetlen védelmét szolgálja, ha az érintett vizek mentén szabályozott sávban mindennemű tevékenység (építés és egyéb) csak az illetékes VIZIG hozzájárulásával történik. Szakmai ellenőrzéssel megakadályozható a víz veszélyeztetése. A vízpart menti települések belterületén összegyűjtött csapadékvizet közvetlen a vízfolyásba vezetni csak előzetes tisztítás (olajfogó, homokfogó, törmelékfogó stb.) után szintén az illetékes VIZIG ellenőrzésének a segítségével szabad.

Az utóbbi években a települések belterületén a burkoltság növekedésének látszólagos fékezését ún. "zöldparkolók" kialakításával próbálták megoldani. A parkolás azonban mindig szennyező forrás. Elfolyó üzemanyag zöldparkoló esetén közvetlen a talajba kerülhet. Ezért a megye területén is nagyobb felület kb. 20 gépkocsi parkolására alkalmas parkolót csak zárt burkolattal ellátottan szabad kialakítani. A parkolók felületéről a csapadékvizet össze kell gyűjteni és olajfogón, benzinfogón átvezetve lehet csak továbbvezetni. A parkolók felületén összegyűlő csapadékvizet zöldfelületre kivezetni nem szabad.

Nagyobb parkoló felületekhez hasonlóan a főbb utak is szennyező források különösen a néhány perces záporokat követően. Ezek a záporok "útmosást" jelentenek, az utakra kifolyt üzemanyagot lemossák, ezért a nagyobb útfelületekről összegyűjtött csapadékvizet csak olaj-, benzin- és hordalékfogó után lehet befogadóba vezetni.

Ár- és belvíz védelem

Felszíni vizek vonatkozásában Fejér megye a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A megye valamennyi részvízgyűjtője a Dunába torkollik. A Duna fogadja be az Által-ér, a Váli-víz, a Sárvíz, a Sió, mint jelentősebb részvízgyűjtők vizeit.

A Duna Ercsi és Dunaföldvár közötti szakasza érinti Fejér megye területét. A megyét a dunai árvizek veszélyeztetik. Évente jellemzően végigvonul a jeges ár és a zöldár hulláma a Dunán, amely az árvízvédelem folyamatosan jelentkező igényére figyelmeztet.

A Duna-menti térséget az árvízvédelmet nyújtó gátak, természetes domborulatok, magas partok védik a folyón levonuló árhullámoktól. A gát szerepét rövidebb-hosszabb szakaszon önálló földgát, a megye területének döntő hányadán a védgát tetején haladó 6-os út nyomvonala biztosítja, amely kialakításával kettős szerepet tölt be, egyrészt mint árvízvédelmi elsőrendű védvonal, másrészt, mint fő közlekedési útvonal halad végig a Duna mellett.

A védvonal kezelője északról Dunaújvárosig a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. Dunaújváros területén az árvízvédelem az Önkormányzat feladata. Dunaújváros térségében az 1964-es komoly partcsúszás, partrogyás után megépült a Komplex Partvédmű más néven Partvédelmi terület a Duna parton, amely az Alsó-foki patak torkolatától a belterületen levő ún. négyes kazettáig biztosít elsőrendű védelmet. Dunaújváros alatt a Duna fővédvonalának kezelője a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság.

A Duna magas vízállása esetén a részvízgyűjtők főbb vízfolyásain visszatorlódás következtében, illetve az időjárás (nagyobb csapadékmennyiségek, hirtelen nagyobb hóolvadás) is okozhat magasabb vízállást, helyi elöntési, árvízi veszélyeztetést. Az évek során előfordult legmagasabb vízszint alapján határozzák meg az egyes vízfolyások max. mértékadó vízszintjét, amelyre a medert szabályozzák és a szükséges védelmét kiépítik.

Az utóbbi években a belterületi hasznosítású területek, a beépítettség jelentősen növekedett, ezzel jelentősen megnőtt az egyes vízgyűjtők területén a burkolt felületek nagysága, amelynek hatására a természetes és mesterséges növénytakaró csökkent, s így a vízfelszívó és tároló képessége is csökkent a területnek. A burkolt felületekről fékezetlenül hirtelen fut le akár hóolvadás, akár zápor hatására kialakuló vízmennyiség, azonnal terhelve a vízgyűjtő vízfolyásait (csatornahálózatot, árkokat, patakokat, folyókat). Az utóbbi években ezért a korábban megállapított meder kereszt-szelvények nem mindenhol bizonyultak megfelelőnek, előfordultak helyi elöntések, árvizek. Ezért nagyon fontos, hogy a településrendezési tervekben a beépítés változásának, a beépítettség növelésének hatásait ne csak a belterület, beépített terület határáig vizsgálják, hanem a növekedő elvezetendő vízmennyiség útját egész a végbefogadóig követve ellenőrizzék a mederszelvények megfelelőségét. Természetesen a mederszelvényeket folyamatosan növelni nem szabad, nem is érdemes. Megfelel víztárolók, záportározók létesítésével, növényzet telepítésével kedvezően fékezhetik a víz lefolyását, lefutását.

Az árhullám csökkentését segítik a folyók mellett kialakult ártéri öblözetek. Fejér megye területén Ercsi és Kulcs között alakult ki ártéri öblözet a dunai árhullám, Cece térségében, illetve attól délre a Sió-Sárvízen lefutó nagyobb vízállások csökkentésére. (A megye legjelentősebb ilyen árvízi öblözetei, az egyik az Ercsi (1.22), a másik az Adonyi (1.23), a harmadik a Sió-Sárvíz (1.27)-es nyilvántartású ártéri öblözet.)

Fejér megye árvízvédelmét a Székesfehérvári szakaszmérnökség irányítja. Árvízvédelmi szakaszközpont Martonvásár, Cece és Adony településeken található.

A szükséges jövőbeni munkák az esetenkénti védekezésen túl a védképesség megőrzéséhez elengedhetetlen rendszeres fenntartási tevékenység, töltéskorona-rendezés, valamint a védekezési tapasztalatok alapján indokolttá váló helyi erősítések, korszerűsítések megvalósítása.

A védvonal mentén és a védett ártéren is fontos a természeti értékek védelméről gondoskodni.

A Dunán, a részvízgyűjtők vízfolyásain levonuló árhullámok mellett a belvizek is okoznak gondot Fejér megyében. Ezek a belvizek helyi vízkárokat okoznak, a védekezés is helyi feladat. A legfőbb gondot a magas talajvízszint okozza, amely természetesen összefügg az időjárással, a csapadékháztartással, a térségen áthaladó patakok, folyók vízszintmozgásával és a talajtani adottságokkal. A megye mély fekvésű területein a talajvízszint állása 0-1 m közötti. Ezeken a területeken magas talajvízállás mellett jelentős méretű vízállásos területek alakulnak ki. Ezek a nagy gyakoriságú, tartósan vízállásos, belvíz-veszélyeztetett területek.

A megye területének jelentős hányadán a jellemző talajvízszint állás 1-2 m közötti. Ezeken a területeken ritkábban és rövidebb időtartamra, de szintén kialakulhatnak belvízzel elöntött területek.

A belvíz okozta károk a megfelel tárolási (belvíztározók) és elvezetési rendszer csatornahálózat segítségével, belvízvédelmi szakaszok, öblözetek kialakításával csökkenthetők, azok folyamatos karbantartásával biztosítva az üzemképességet. A megye területén belvízvédelmi rendszer üzemel az Adony-Ercsi szakaszon (04.04 jel ), Adonynál belvízátemelő szivattyú biztosítja magas dunai vízszintnél is a belvizek továbbvezetését, valamint belvízvédelmi rendszer üzemel a Cece-Ősi szakaszon.

A magas talajvízállás több település belterületét is érinti, ezért ezeken a településeken a beépített területről a csapadékvíz elvezetésének gondosabb megoldása szükséges. Magas talajvízállásos területen építkezni helyi feltöltéssel célszerű.

A magas talajvízállás hatására időszakos, vagy állandó vízelöntéses területek alakulnak ki, amelyeknek hasznosítását szintén meg kell oldani. Kedvező megoldási lehetőséget kínál a terület ún. "energiaerdőként" történő hasznosítása. Az energiaerdőként olyan fafajta (pl. kínai nád, fűzfa, stb.) ültetését kell célul tűzni, amely a tartós vízállás esetén sem pusztul el. A Sárvíz-Malom-csatorna völgye alkalmas energiaerdő telepítésére. Az energiaerdő kettős szempontból hasznos, önmagában haszon-növény, s vízfelszívó képességével, párologtató képességével csökkenti a vízzel elborított terület nagyságát. Az erdőnek, növényzetnek környezeti állapot és látványjavító hatása mellett ciklikus aratásával, kivágásával energiahordozóként történő hasznosításával, jelentős fosszilis energiahordozó megtakarítás érhető el.

A magas talajvízállásos településeken mielőbb meg kell oldani a szennyvíz zárt közcsatornával történő összegyűjtését és szennyvíztisztító telepen történő tisztítását. A talajba szikkasztott szennyvíz növeli, emeli a talajvíz szintet és szennyezi a talajvizet, ami további károsodást is okozhat.