Fejér megye története az előidőktől a honfoglalásig

Fejér megye földje, hazánk földrajzi formákban egyik legváltostosabb vidéke. Délről felfele jövet megtalálhatók az Alföld nyúlványai a Mezőföldön, itt van a Keleti-Bakony, a Vértes-hegység, szinte teljességében, fenn északon a Gerecse, a Bicskei-dombság, s középütt ott a Velencei-tó. A megye élő vízfolyásai ÉNY-DK-i irányban haladava, jellegzetesen követik az ősi Duna-meder folyását és a mai napi uralkodó széljárások irányát.

Igaz, hogy a közelben került elő Sámuel csontja, Vértesszöllősön, kb. 500 ezer évvel ezelött, de megyénk akkoribban nem bírt felszíni melegforrásokkal, s barlangokkal sem. Megyénkben az első emberi településre utaló nyomok Nadapon, Csórón, és a Duna-menti löszfennsikon kerültek napvilágra, kb 20 ezer évvel ezelőtt. Kis vadásztelepülések voltak, jó minőségú pattintott kőeszközökkel, csontból faragott szerszámokkal.

A terület benépesedése a neolitikum idején - mintegy nyolcezer évvel ezelőtt - kezdődött. A déli földmüves, és fazekas ipart hozó népek teremtették meg a kapcsolatot a későbbi Európa más, névről nem ismert népei felé. A Bicske-Galagonyáson előkerült neolitikikus leletek világhírüek, mert a történettulmány ezen a néven tartja számon a közép-kelet európai hatalmas térségben erökerült közösség hagyatékát.

A bronzkorban (i.e. 2300-900) jelentősek a Vatya-kultúra nagyméretú földvárai. A népek nevét nem ismervén a régészek az első jelentősebb lelőhelyről nevezték el a korszakot. Az alföldi községről elnevezett korszak jelentős földvárai megyénkben találhatók, közöttük is kiemelkedik Pákozd-vár, amelyben a korszak fejedelmi központja sejthető.

A vaskorban Fehérvárcsurgón jelentős fejedekmi földvár és hatalamas méretú halomsírok találhatók. A rómaiakat megelőző kelták hitvilágának nyomai Pákozdon, Sárbogárdon, a forrásszentélyek feltalálásával kerültek el elő.

A római hódítás korai szakaszában a hadsereg a stratégiai pontokat foglalata el: a Sárvíz átkelőhelye mellett Gorsiumot, a duna-menti határ mellett Baracsot (Annamatia), Dunaújvárost (Intercisa), S föl végig. A többieket Acguimcumig. A provinca vallási és a csszárkultusz székhelye Gorsium lett.

A népvándorlés korban a hunok alig hagytak nyonot maguk után. A 4-5. századból a hunnokat kiszolgáló, majd Attila halála után önálló fejedelmekké váló gemár népek hagyatéka került elő (Iszkaszentgyörgy, Soponya). Az 500-as évek első felében a germán langobárdok népe tett kíséreletet egy duna-menti letelepedésre. Alig ötvenéves uralmukat az az avarok bejövetele szakította félbe. 568-tól kezdve folyamatos volt a keleti, lovasnomád népek betelepülése a Kárpát-Medencébe, egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig.

Dr. Fülöp Gyula
Régész 2000. 06. 26