Fejér megye bemutatása

 Fejér megye a Dunántúlon fekszik, majdnem Magyarország közepén. Északról Komárom megye, délről Tolna megye, keletről Pest és Bács-Kiskun megye, nyugatról Veszprém és Somogy megye határolja. A megye területe 4359 négyzetkilométer. Lakosainak száma 430 ezer. Fejér megye mind területét, mind lakosságának számát tekintve Magyarország közepes nagyságú megyéi közé tartozik.

Felszíne igen változatos. Területén húzódik a Bakony egy része, a Vértes fő vonulatának nagy hányada, valamint a Velencei-hegység. A megye déli-délkeleti részét a Mezőföld termékeny löszös talajú vidéke alkotja, keleti részén természetes határa a Duna. Legnagyobb tava a Velencei-tó. Területének kétharmada mezőgazdasági művelés alatt áll, 7 százalékát erdő borítja, 12 százaléka művelés alól kivett.

A megyeszékhely Székesfehérvár, Magyarország és Közép-Európa egyik legrégibb városa. Fejér megye másik megyei jogú városa Dunaújváros, fejlett ipari központ. Városi rangú még a megyében: Bicske, Enying, Ercsi, Gárdony, Mór, Polgárdi, Sárbogárd, Velence, Adony, Martonvásár.

Fejér megye területe István király korától egészen a török időkig a Duna mindkét partjára terjedt. Idetartozott Pest megye és Bács-Kiskun megye egy része is. A török közigazgatási rendszerben a megye nagy része a budai vilajet fehérvári szandzsákságának része volt. A törökök kiűzése után már kisebb területen szervezték újjá a megyét. Érd környékét 1946-ban csatolták el, az enyingi járást pedig 1950-ben csatolták a megyéhez. 1970-ig a Balaton part egy kis része is Fejér megyéhez tartozott.

A megye nagyobbik részét a Mezőföld uralja, mely átmenetet képez az Alföld és a Dunántúli-középhegység között. A Velencei-tó déli oldaláról indul és a Somogy-Tolnai dombságig húzódik. Az alföldies jellegű táj termékeny lösztakaróval fedett vidék.

A Mezőföld több részre tagolódik. Az északi részén az Etyeki-dombság helyezkedik el, mely kiváló szőlő és bortermelő vidék. Jellegzetessége, hogy a XIX. század vége óta itt terem a Törley pezsgők alapbora. A déli részt az Ős-Sárvíz hordaléka formálta. A természeti szépségekben bővelkedő Sárvíz-völgye a Mezőföld egyik meghatározó természeti vidéke.

Ritka természeti kincsünk a Sárkeresztúr-Sárszentágota határában levő szikes tórendszer. A szikes tavak környéke a védett gulipánok élőhelye, nevezetes növénye a sótűrő bagolyfű, mely a mediterrán tengerpartokon fordul elő. Ősszel a kék sziki őszirózsa lepi el a tájat.

A terület mindig népes volt. A bronz és vaskori emlékek, Gorsiumban feltárt római kori maradványok tanúskodnak erről. A kedvező természeti adottságok a honfoglalás idején is vonzóvá tették a területet. Nem véletlen tehát, hogy Géza fejedelem ezt a területet jelölte ki székhelyéül. Honfoglalás kori temető és középkori falu maradványai is találhatók e tájegységben.

A Mezőföld jó termőföldjein és a dús legelőkön az emberek a földművelésből és az állattenyésztésből tartották el magukat. A szarvasmarha és juhtenyésztés mellett több évszázados hagyománya van a lótenyésztésnek is, mely régen katonai és mezőgazdasági, ma már inkább sport célokat szolgál.

Keleten a megye természetes határát alkotó Duna - szakasz 50 km hosszú. A partokon bokorfüzes és néhol ártéri erdő található. A Rácalmás-Kisapostag-Dunaújváros szakaszon holtágak és lakatlan szigetek alakultak ki. A nedves klíma rendkívül dús vegetációt és tipikus ártéri hangulatot eredményezett, melyben a madár és a vadállomány is igen jelentős.

A Duna a halászoknak biztosított jó megélhetést. A Duna-parton ma is sok halászcsárdát találunk, ahol jellegzetes halételeket kóstolhat meg az idelátogató.

Fejér megye nyugati határát a Keleti-Bakony nyúlványai szegélyezik. A Bakony növényvilága igen gazdag. A Burok-völgyben ma is megtalálhatók olyan jégkorszakbeli maradvány növények, mint a havasi hagyma és a cifra nádtippan. A terület nagy részét erdő borítja. Váltakozva találunk cseres és gyertyános tölgyeseket és bükkösöket. A Sárrétre lefutó dombokon tölgyes erdőfoltok, cserszömörcés, galagonyás, kökényes-vadrózsás bokrosok váltakoznak tisztásokkal.

A sűrű erdők valaha jó búvóhelyet biztosítottak a kurucoknak és a császáriak elől bujdosó szegénylegényeknek. Sobri Jóska és Savanyú Józsi voltak a leghíresebb betyárok a környéken. Az iszkaszentgyörgyi magas erdőket a monda szerint állítólag éppen a betyárok miatt irtatta ki a gróf.

A táj települései honfoglalás illetve Árpád-kori eredetűek. A környék sokáig királyi birtok volt. Az itt élők házi faiparral, bányászattal, mész- és szénégetéssel, juhlegeltetéssel foglalkoztak. A szén és bauxitbányászat megszűnése után a turisztikai adottságok kiaknázása jelenthet új lehetőséget.

A Vértes hegység északról határolja Fejér megyét, a Bakonytól a Móri-árok választja el. A hegység déli részét növényritkaságai és értékes élővilága miatt 1976-ban nyilvánították védetté. A 15035 hektáros Vértes Tájvédelmi Körzet Magyarország kiemelkedő természeti értéke. A Vértesben található Csíkvarsai rét Európa 400 leghíresebb madár élőhelye közé tartozik.

A vértesi erdők kitűnő vadászterületnek számítanak. Már a római korban is vadásztak itt. Ennek emlékét őrzi a Diana istennőnek szentelt barlangszentély és a Pusztavámon talált Diana szobor. A terület királyi erdőbirtok volt a középkorban. Gyakran vadászott Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király a vadban gazdag erdőkben.

A csákvári Báracházi-barlangban világviszonylatban is jelentős őslénymaradványokra bukkantak, melyek a hajdani tengerről, trópusi éghajlatról szolgáltatnak bizonyítékot. Ugyanebben a barlangban jégkorszaki emlősök csontjait, a megye legkorábbi 50-30 ezer éves emberi maradványait találták meg.

A megélhetést a hegyvidékre jellemző erdei munka, faipar, mész- és szénégetés biztosította. A kiránduló ma is találhat működő faszénégetőket. A vértesi legelőterületeket az ősi rideg szarvasmarha- és rackajuhtartás újjáélesztésével hasznosítják. Gánton is az ősi módszerekkel folytatnak lótenyésztést. Az idegenforgalom szempontjából is fontos, hogy a tájra jellemző, hagyományos tevékenységfajtákat folytassák a Vértesben.

A Vértes turisztikai vonzerejéhez hozzájárulnak a környék jó borai. A híres móri ezerjó a Vértes déli lejtőin terem. A XVIII. században betelepült sváb lakosság kezdte el újra ezt az ősi magyar fajtát termeszteni.. A betelepült németek az étkezési szokásokat is színesítik, hiszen a mai napig őrzik jellegzetes ételkészítési hagyományaikat.

A Velencei-tó kb. 12-15 ezer éve alakult ki. A hajdan háromszoros nagyságú tó területe ma 26 km2 és Magyarország harmadik legnagyobb állóvizének számít. Az egykor Fertőnek nevezett tó a krónikák tanúsága szerint olasz telepesektől kapta a nevét.

Északról Magyarország egyetlen őshegysége a Velencei-hegység határolja, mely Közép-Európa legrégibb geológiai képződménye. Felszínén az ősi Variszkuszi-hegység különlegességeit is megcsodálhatjuk, ezek az ingókövek, az állatalakzatokat formáló sziklacsoportok. A Velencei-hegység fő tömegét gránit alkotja, melynek jellemzője, hogy a földtani mozgásoknak legjobban ellenáll, ezért itt található, Nadapon az országos „0” szintezési pont.

A Velencei-tó sokáig legszeszélyesebb tavunknak számított. Vízállása a csapadék függvényében változott, így néha elárasztotta a környező településeket, máskor pedig teljesen kiszáradt, annyira, hogy a katonák gyakorlatoztak az üres, porzó mederben. A tatárjárás idején és a török világban menedéket jelentett a bujdosóknak nádasaival. A környék lakói többször fordultak beadvánnyal a megyéhez a tó lecsapolása érdekében. (Fejér vármegye közgyűlése 1838-ban tárgyalta az ügyet.) Szerencsére azonban erre nem került sor és ma is üdülők ezrei élvezhetik a tó adta sportolási és fürdési lehetőségeket. Megmentették a tó varázslatos élővilágát is. Kiemelt természeti értéket képviselnek az „úszólápok”. Egy orchideafélének, a hagymaburoknak a Velencei-tó az egyetlen hazai lelőhelye. A tó nyugati részén a Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Terület és Dinnyési Fertő Természetvédelmi Terület biztosít életteret a megfigyelt mintegy 200 madárfajtának és a „fejedelmüknek” tekinthető hófehér, nemes kócsagnak. 

A környék népének évszázadokon keresztül a nádvágás, nádfeldolgozás és a halászat volt a megélhetési forrása. A nádfedeles házak, a száradó halászhálók, a ladikok sajátos hangulatot kölcsönöztek a vízpartnak. A télen learatott nád ma is jelentős jövedelmet jelent.

A megyében több csodálatos kastélyt tekinthet meg az idelátogató, melyek a magyar és nemzetközi építészettörténet remekeinek számítanak. A kastélyok építése az 1750-es években indult meg. Kezdetben barokk stílusú épületeket emeltek, majd 1780-tól a klasszicista stílus vált uralkodóvá a kastélyépítészetben. A legtöbb és legszebb kastélyunk a 19. század elején épült és ekkor építették át a korábbi barokk épületeket is. A 19. század végén már az angol neogótika hatása figyelhető meg kastélyainkon.

A korai barokk stílusú kastélyok közé tartozik a móri Lamberg-kastély, melynek építője Fellner Jakab volt. Neobarokk átalakítású az iszkaszentgyörgyi Bajzáth-Pappenheim kastély. Különlegessége a rokokó stílusú lépcsőkorlát.

A Csákvár középpontjában található Esterházy-kastély szintén Fellner Jakab tervei alapján készült. Az épület barokk stílusúnak indult, de végleges formájában klasszicista külsőt öltött. A kastély körül készült el az ország és Fejér megye első, 2,5 km2 területű angolparkja.

Lovasberényben a klasszicista Cziráky-kastélyt nézhetik meg az érdeklődők. A seregélyesi Zichy-Hadik kastély gyönyörű freskóiról híres illetve a parkjában talált 1976-os leletről, amely ezüst és arany evőeszközökből, ezüst edényekből és ékszerekből állt.

A dégi Festetich-kastély, a háborúban széthordott alcsúti Habsburg-kastély, a vajtai kastély és a soponyai Zichy-kastély mind a klasszicizmus egyik hazai képviselőjéhez Pollack Mihály nevéhez fűződnek.

Angol neogót stílusú a martonvásári Brunswick kastély, ahol ma Beethoven emlékmúzeum működik. Az épület körül található az egyik leggyönyörűbb kastélyparkunk, ahol nyáron rendszeresen tartanak Beethoven hangversenyeket.

Fejér megye szerepe kivételes a magyar történelemben. A fejedelmek megyéjének mondható. A megye Árpád vezér szállásterülete volt a honfoglalás után, majd Géza fejedelem a kedvező adottságok figyelembevételével Székesfehérváron alakította ki székhelyét. A város több évszázadon keresztül őrizte királyi székhely, koronázó és temetkezési hely rangját. Székesfehérváron 32 királyt koronáztak, és itt őrzik államalapító István király és még több királyunk földi maradványait. A megyeszékhely középkori alapokon nyugvó barokk arculata a XVIII. században alakult ki, miután Mária Terézia királynő rendelkezésére a város püspöki székhely lett. Látnivalói, gazdag programja és Budapesthez, Balatonhoz való közelsége miatt kedvelt turisztikai célpont.

Fejér megye az aktív pihenés megannyi formáját kínálja az utazóknak. A gazdag vadállomány a vadászok számára teszi vonzóvá a környéket. Az ökoturizmus részeként a geológiai sajátosságok, az élővilág megfigyelése, különösen a madárvilág tanulmányozása szerepelhet a programban. A Velencei-tó kiválóan alkalmas fürdésre, különböző vízi sportokra és horgászatra. A megye több pontján találhatunk lovaglási lehetőséget.

Napjainkban a falusi turizmus is nagy népszerűségnek örvend. Fejér megye kínálata gazdag e téren. A vendégeknek a családias, hangulatos parasztházaknál alkalmuk adódik a vidéki élet, a népi szokások megismerésére, megkóstolhatják a vidék jellegzetes ételeit, jó borait.

A gyógyulni vágyók Agárdon és Vajtán gazdag ásványianyag-tartalmú meleg vizet találnak. Az agárdi gyógyfürdő zárt és nyitott medencéjének 36 fokos vize a mozgásszervi és nőgyógyászati betegségekben szenvedők részére ajánlott. A fürdőkúra hatása balneoterápiás, fizikoterápiás berendezések segítségével kiegészíthető.

A vajtai hévízfürdő sótartalma a hajdúszoboszlói és a sárvári vízhez hasonlítható literenként 1,8 gramm. Legújabban feltárt kútja pedig a hazánkban található valamennyi termálvíznél nagyobb arányban tartalmaz jodidot és fluoridot, sótartalma pedig 18 ezer milligramm literenként. A gyógykezelés hatása fokozható ivókúrával.