Fejér Megye Önkormányzatának Hozományáról a 2004. évi Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán

 Fejér megye a történeti Magyarország szívében, az ország középső részén, hegyektől, dombvonulatoktól, lapályoktól tagolt vidéken alakult ki. Első említése 1009-ből ismert, az államalapító Szent István király uralkodása alatt kialakult vármegyerendszer egyik legkorábbi talpköve.

A Kárpát-medencében megjelenő honfoglaló magyar törzsek előtti évezredekben a megye területén különböző népek és kultúrák találtak otthonra. A Krisztus születése utáni évszázadokban a mai Tác melletti Gorsiumban és a Dunaújváros határában levő Intercisa erődjében a római kultúra gyökerezett meg, majd a népvándorlás korának egymást váltó népei; hunok, avarok találtak e tájon otthonra.

Népek és kultúrák sokszínűsége a honfoglalással is folytatódott: a magyar törzsek mellett besenyők, majd kunok telepedtek meg. Az államalapítás időszakában pedig elsősorban német nyelvterületről, főleg Bajorországból érkeztek jövevények. Európa különböző nemzeteinek tagjai azt követően jelentek meg mind nagyobb számban, hogy Szent István megnyitotta a Nyugat-Európából hazánkon át a Szent Földre vezető zarándokutat, amely áthaladt Fejér megye területén is.

Fejér megye az államalapítás időszakától az ország egyik igazgatási, kulturális központja. A XVI. század első negyedéig itt koronázták a magyar királyokat, többek temetkezőhelye lett a Szent István alapította bazilika. Az Árpád-házi uralkodók és az őket követő királyok házasságaik révén Nápolytól Párizsig, Madridtól Kijevig, Konstantinápolytól Krakkóig teremtettek gazdagító kapcsolatokat Európa ismert és megbecsült uralkodó családjaival. Ezek a kapcsolatok nemcsak az országot, hanem a megyét is gyarapították.

A királyi vármegye központja, Székesfehérvár adott otthont a törvényhozó napoknak, itt fogalmazódott meg hazánk első közjogi alapdokumentuma, az Aranybulla. A megye közigazgatási, gazdasági szerepe pedig azzal gazdagodott, hogy magába foglalta a vele szomszédos Duna - Tisza közi részeket.

Ezt a szerves fejlődést törte meg a Török Birodalom, 1543-ban Fejér megye és Székesfehérvár is a félhold uralma alá került. A közel 150 esztendőn át tartó oszmán uralom alatt Fejér megye lakossága nemcsak otthonát, hanem Nyugat-Európát is védelmezte. A meg-megújuló hadjáratok felélték a megye gazdasági erejét, települései romokban hevertek, népessége jelentősen megcsappant.

Az új honteremtés időszaka a török kiűzése után következett be, 1688-ban a keresztény hadak visszafoglalták Székesfehérvárt, és Fejér megye is szabad területté vált. Új feladatok tornyosultak a megyei adminisztráció előtt; a falvakat be kellett népesíteni, a földeket művelhetővé kellett tenni. Fejér megye is az ország vérkeringésének része lett. Nyugat- és Dél-Európa népei előtt ismét kinyíltak a megyehatárok. Német nyelvterületről - elsősorban Németországból és Ausztriából - érkeztek iparosok, kereskedők, földművesek. Szerbek és horvátok a kontinens déli vidékeiről telepedtek meg.

Fejér megye többnemzetiségű területté vált, az itt lakók kultúrája, nyelve, vallása a különbözőségek ellenére egymást gyarapító, gazdagító erővé vált. Ez a gazdasági, kulturális alap teremtette meg a társadalmi fejlődés lehetőségét.

Székesfehérvár visszakapta szabad királyi városi jogait, a megyében a XIX. század közepéig 15 mezőváros jött létre. A polgári átalakulás időszakában hazánk és Fejér megye is az európai fejlődés szerves részévé vált. Ezt a meg-megújuló evolúciót törte meg az első világháborút záró trianoni béke, majd a második világháborút követő súlyos, válságokkal, tragédiákkal terhelt több mint négy évtized.

A megye többnemzetiségű jellegét méltóképpen szimbolizálja a már hagyománnyá vált Megyei Nemzetiségi Nap évről - évre történő megrendezése is.

A történelmi múlt iránti tiszteletet kifejezik azzal, hogy ismét az ősi címer és zászló jelképezi a megye lakóinak együvé tartozását. Címere tisztelgés az államalapító király előtt, aki az országot Szűz Mária oltalmába ajánlja. Zászlajának arany színe a bőséget; a természet, megművelt föld és kultúra gazdagságát, zöld színe pedig az egymást követő generációknak az egyéni és nemzeti megújhodásba vetett hitét fejezi ki.

A közel egy évezredes múltra visszatekintő Fejér megye polgárai a jelképeken túl is kifejezik ragaszkodásukat a természet itt megkapó bőséggel fellelhető értékei iránt. Számunkra a Bakonyalja a "magyar Stájer", a Vértes tájvédelmi körzet, a Velencei-tó és térsége valamint a Váli-völgy lankái éppúgy mindennapjaink részesei, mint a Duna mentén sorjázó ártéri erdők, vagy a Mezőföldet átszelő Sárvíz természet és ember egyaránt alakította, formálta vidéke.

A XXI. század küszöbén is vallhatjuk az előttünk járt nemzedékek megfogalmazta gondolatot: Az Isten jókedvében teremtette Fejér megyét! Ebben a kivételesnek mondható környezetben a megyét és az országot, a magyar nemzetet és az itt élő nemzetiségeket gyarapító személyiségek születtek: a politikai életet alakító és meghatározó uralkodók és államférfiak (Szent István, III. Béla, Nagy Lajos, József nádor, Eötvös József, Wekerle Sándor), egyházi személyek (Simor János, Prohászka Ottokár), a kultúra (Kálti Márk, Sajnovics János), az oktatás (Virág Benedek, Ányos Pál, Brunszvik Teréz, Horvát István, Lánczos Kornél, Szekfű Gyula, Szemere Gyula) és művészetek szellemóriásai (Ybl Miklós, Csók István, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Gárdonyi Géza, Eötvös Károly, Németh László, Pilinszky János, Amerigo Tot, Áron Nagy Lajos). Tetteik, alkotásaik, szellemi hagyatékuk is bizonysága annak, hogy Fejér megye az évszázadok során kiemelkedő helyet töltött be a törvényhatóságok sorában.

Megyénknek az ország gazdasági, kulturális életében betöltött meghatározó szerepe tovább erősödött a rendszerváltozás közel másfél évtizede alatt, biztos hittel, akarattal valljuk: megyénk az Európai Unióban az itt élők tudása, szorgalma révén virágzó területté válik.

A népben és nemzetben gondolkodó polgárok felelősségét, alkotókészségét ismerve tudjuk, hogy Európa általunk is gazdagodik, s megyénk, hazánk az évezredes Kárpát-medencei gyökerei révén újabb és újabb lombkoronákkal terebélyesedik.