Fejér megye címere

Megyecímerek

Történelmünk során nemcsak az országnak, hanem a megyének is voltak címerei. Államalapító uralkodónk, Szent István a korai feudális állam kereteinek megteremtésekor a királyi vármegyéket is létrehozta. Közülük az egyik legkorábbi, amely okleveles adattal is bizonyítható; Fejér megye létrejötte. A veszprémi vonatkozású, 1009. évi oklevél a középszintű közigazgatás kialakulását erősíti meg. A vármegyerendszer megszervezésének korai szakaszában létrejött Fejér vármegye 1009 óta általában comitatusként szerepel a forrásokban.

A XIII. század első felében a királyi vármegyét felváltotta a vidékeken élő birtokos nemesek szervezete, a nemesi vármegye. E folyamatnak első emléke a Zala folyón innen és túl élő királyi serviensek 1232-ben kiadott oklevele. A serviensek országos mozgalma nemcsak szervezeti szempontból alakította át Fejér megyét, hanem annak területét is megváltoztatta. Az Anjou-kor elejére nemesi megyévé alakult Fejér megye - élén az alispánnal és a szolgabírákkal - átterjedt a Duna bal partjára, s magába foglalta a Duna-Tisza közének egy részét, a Solt-széket is.

Mindezek ellenére államszervezetünk egyik legkorábbi intézményének címerhasználata nem a középkor korai századaiban alakult ki. A megyei tisztikar tagjai saját (személyes) pecsétjükkel látták el az okleveleket. A XVI. századig a megyei kiadványokat az alispán és a szolgabírák pecsétjei hitelesítették.

Hazánkban a XV. század végéig nem találkozunk megyei címerrel. Ez annál különösebb, mert az egyes városok, sőt esetenként községek is használtak címereket. A legkorábbi megyei címert Hunyad megye használta, egy okirat tanúsága szerint 1490-től. II. Ulászló 1498-ban Somogy megyét részesítette pecsétre véshető címeradományban.

A megyei címerek elterjedése a mohácsi csatát, majd a török előnyomulását követően sem vált általánossá. Változást az 1550. évi országgyűlés eredményezett: az LXII. törvénycikk elrendelte, hogy "Minden vármegyének legyen pecsétje, amelyet az alispánok és szolgabírák, meg az esküdttársak pecsétei alatt szekrényben kell tartani a vármegye nevében kiadandó leveleket a királyi felség kegyes engedélyéből egy pecsét alatt adják ki, amint ez Somogy vármegyében történik"

A törvény hatására, még az országgyűlés esztendejében, több megye kért és kapott címerlevelet (így Zala, Zemplén, Nyitra és Hont). A XVI. század közepén azonban a megyék egy része már nem volt abban a helyzetben, hogy a törvénycikk utasítását betartsa, ugyanis a török megszállás több nemesi vármegye működését lehetetlenné tette. Így volt ez Fejér megye esetében is; Székesfehérvár török megszállásával (1543) a megye is a félhold hatalma alá került. A nemesi adminisztráció előbb Veszprémbe, majd nyugat-magyarországi területekre menekült, s a nyugati részeket Veszprém megyéből, az északkeleti területeket pedig Komárom megyéből igazgatták. Területe is visszaszorult a Duna jobb partjára, 1556-ban a Duna-Tisza közi Solt-széket Pest megyéhez csatolták.

Fejér megye címere

I. Lipót király 1694. október 10-én adományozott címeres pecsétet megyénknek. A török kiűzését követően 1692-ben újjászervezett Fejér vármegye főispánja, Esterházy Ferenc szorgalmazta az uralkodónál a donatiót. A címeres pecsét latin körirata: Sigillum Comitatus Albensis. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy az 1694. évi adományozást megelőzően címere nem volt Fejér megyének. Az "ősi" címerről, a korábbi uralkodói adományozásról nem tesz említést a diploma.

Az 1694. évi címeradományozást V. Ferdinánd 1837-ben megerősítette, és a latin köriratú pecsét helyett a magyar köriratú használatát engedélyezte. (A magyar nyelvű körirat: Fejér vármegye petsétje).

Fejér vármegye címere a XVII. század végén, a barokk korban keletkezett, az élő heraldika szigorú szabályait feloldó időszakban, amikor gyakran előfordult, hogy a klasszikus pajzsforma oválisra vagy kerek alakúra változott. A kerek pajzs alkalmazására egyik példa megyénk címere (Ovális pajzs található a Széchényi család grófi rangra emelkedésekor - 1697 - kapott címerében.) Nemcsak a címer formája utal a barokk korra, hanem ábrázolása is barokk festménynek hat. Témája Hartvik püspök Szent István legendájából ismert; a halál közeledtét tudomásul vevő uralkodó az "Ég királynője" (Szűz Mária) oltalmába ajánlotta "az országot a néppel".

A címer leírása 

Zöld mezőn, kék háttér előtt térdeplő Szent István, kezében a vörös párnán nyugvó Szent Koronát a karddal és jogarral felajánlja a kék háttérben sugárzó felhővel övezett Szűz Máriának, aki a jobbján ülő, jobb karját felemelő gyermek Jézust tartja. A felajánlott korona, kard és jogar alatt, a zöld mezőben álló csücskös talpú pajzson ábrázolt kiscímer, jobbról vörössel és ezüsttel kilencszer vágott mező, balról vörös mezőben zöld hármas halomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén, ezüst kettős kereszt.

Az országfelajánlás a vármegye székhelyének, Székesfehérvárnak történelmi múltjához is kapcsolódott. Szent István alakjának ábrázolása Fejér megye címerében annak a több évszázados folyamatos tiszteletnek megfelelően formálódott, amely személyét történelmünk során mindvégig övezte.