A vármegye történeti zászlói

Nemzeti történelmünk tanulmányozásához és identitásunk megszilárdításához, helyi históriánk megismeréséhez legdekoratívabb képzőművészeti, iparos történeti emlékeink, heraldikai és vexillológiai értékeink a zászlók. A vexillum tulajdonképpen rúdhoz erősített, gyakran jelképekkel, képekkel vagy címerekkel, esetleg jelmondatokkal, feliratokkal ellátott, egy- vagy kétlapos textilanyag. Mindenkor valamely személyhez vagy csoporthoz tartozó jelvény, melyet tulajdonosai nagy becsben tartottak, éppen ezért elkészítési költsége is tetemes. Napjaink 90 darab történeti zászlós emlékét Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum zászlógyűjteményében (41), valamint római katolikus templomaink zömében (49) találjuk. A kollekció a többségében egyházi-körmeneti zászlók mellett nemesi felkelési, céhes és iparos-egyleti zászlókat tartalmaz. Fejér vármegye címerének értékes történeti forrásai a vármegye címeres zászlaja, a vármegyei nemesi felkelési, céhes illetve egyesületi zászlók, de jó néhány olyan példány is fennmaradt, amelyek a vármegye címerét, esetleg annak motívumait viselik magukon.

Fejér megye zászlaja (XIX-XX. század fordulóján)

Az 1596. évi XI. törvénycikk elrendelte, a vármegyék tulajdon zászlóval rendelkezzenek, amennyiben a vármegyei nemesi felkelés csapatainak "…minden vármegyében külön kapitányuk és külön zászlójuk legyen". Fejér vármegye címeres zászlaja a XVIII. század első feléből ismert, az 1742. és az 1744. évi vármegyei nemesi felkelő sereg e zászló alatt vonult hadba. 1790 februárjában a nemesi küldöttek ugyancsak ezzel a zászlóval mentek Budára, hogy a Bécsből hazaszállított Szent Koronát méltóképpen fogadják. 1797-ben majd 1809-ban a Napóleon ellen felvonuló nemesi felkelők is a vármegyei zászló alatt gyülekeztek s indultak hadba. Ezt a zászlót lobogtatta a szél a pákozdi csatamezon 1848-ban, a vármegye küldöttsége ezen zászlóval köszöntötte 1867-ben a Budán királlyá koronázott I. Ferenc Józsefet és 1916-ban IV. Károlyt. A millenniumi ünnepségen, 1896. június 8-án, Budapesten a vármegyei zászló jelképezte Fejér vármegye lakosságát, miként Szent István halálának 900. évfordulóján, az 1938-ban tartott ünnepségeken is. Fejér vármegye jelképei, a címer és a zászló a XIX. század elejétől nemcsak díszítő elemként jelentek meg, hanem kapcsolódtak a hely szelleméhez is. A vármegye címere díszítette s díszíti ma is a vármegyeháza oromzatát, de ugyancsak használták a jelképet a vármegyei alapítású intézmények és intézetek. A pecsétet tartó arany-zöld zsinórok a vármegyei színeket, azaz a zászló színeit mintázták. A közgyűlések jegyzőkönyveinek íveit is arany-zöld színű zsinórral fogták egybe, de még a hadba vonuló nemesi felkelés vitézeinek öltözetén is megjelent dekorációként. Napjainkban Fejér vármegye címeres zászlaja a Fejér Megyei Levéltár konferenciatermében tekinthető meg. A műtárgy évszám nélküli, leíró kartonja (Szent István Király Múzeum) szerint - hitelessége megkérdőjelezhető - 1833-ban készült, textíliája alapján inkább a XIX-XX. század fordulójáról származik.

Gyaníthatjuk csupán, vármegyei letétként kerülhetett a múzeumba, valószínűleg a második világháborút követő időszakban. Fejér vármegye zászlaja egyszerű, két egyenlő nagyságú, egylapos, sárga és zöld darabból összevarrt vászonból készült doppelstander (fecskefarkú), hossza 220, szélessége 105 centiméter. A zászlót szegő rojt hiányzik, a vászon szélein erősen kopott, enyhén szakadozott, az olajfestmény töredezett, gyűrött. A műtárgy mindkét oldalán arany szegélyű, kör alakú olajfestményben Fejér vármegye színes - a kiscímer nyolc teljes ezüst pólyájától eltekintve heraldikailag megfelelően kivitelezett - címere látható, körülötte fehér arany szegéllyel ellátott selyemanyagon vörös betűs felirat: "FEJÉR VÁRMEGYE". A zászló fecskefarkainál egy-egy arany-zöld pamutbojt található. Fejér vármegye címerének és zászlajának használatában első ízben - ekkor még mindössze néhány hónapra - a Tanácsköztársaság kommunista diktatúrájának gyakorlata hozott változást, a nemzetközi munkásmozgalom jelképe, a vörös zászló került mindenhová, a két világháború közötti időszakban azonban visszatértek a hagyományos jelképrendszer alkalmazásához. Az 1947. évi IV. törvénycikk először megszüntette a nemesi rangok, címerek és jelvények használatát, majd 1948. szeptember 29-én a vármegyei közgyűlés egyhangúlag elfogadta Szilágyi Vilmos javaslatát, s a vármegye színeit vörös-zöldben állapította meg, egyben utasították az alispánt, hogy "a mai kor szellemének megfelelő" új vármegyei pecsétet terveztessen. A benyújtott tervek közül a közgyűlés 1948. december 6-án dr. Bordás Ferenc "Alfa" jeligéjű elképzelését fogadta el, melyben a vármegye ősi címerképét felváltotta egy gabonakéve, kalapács és madártoll keresztbevetett illusztrációja. A következő évi első rendes közgyűlés jegyzőkönyvében (1949. június 30.) ezzel szemben már egy másik pecsétet használtak, körirata meghagyásával címerképét üresen hagyták. Az 1949. évi hatalomváltás során minisztertanácsi rendelet törölte el a törvényhatóságok, megyei jogú városok és községek pecsétjein alkalmazott címereket. Indoklásként azt hozva fel, hogy ezek ábrázolásai a régi rendszert idézik, s mint ilyenek az új államhatalom jellegével összeegyeztethetetlenek. A 4228/1949. MT. rendelet 4. §-ának 1. bekezdése előírta: "Az állami hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmények 1950. évi április hó 30. napját követően csak a Magyar Népköztársaság címerét használhatják." 1991-ig Fejér megye is pecsétein a mindenkori, Rákosi- illetve Kádár-féle államcímert használta. Az 1990 tavaszán végrehajtott rendszerváltozás szellemében Fejér Megye Önkormányzata a közel háromszáz esztendős címer és zászló használatának visszaállítása mellett döntött, a megyei címer és zászló avatóünnepségére 1992. március 13-án került sor. A jelképek a nemzeti tudat részeként ismét a közel egy évezredes múltra visszatekintő Fejér megye polgárainak együvé tartozását fejezik ki.

A Szent István Király Múzeum történeti emlékei közt öt vármegyei nemesi felkelési zászló maradt fenn. Legkorábbi darabja az 1742-es Fejér vármegyei insurrectio alkalmával készülve az osztrák örökösödési háború, a két-két 1797-es illetve 1810-es zászló a Napóleon elleni nemesi felkelések korát idézik. Az 1742-es zászló téglalap alakú eredeti része 57×50 centiméter, kiegészített fecskefarkú nagysága 130×94 centiméter. Anyaga kétlapos vörös, a kiegészítés teljesen kifakult nyers színű selyemdamaszt. Egyik oldalán arany és ezüst szállal hímzett, koronás magyar kiscímer, körülötte felirat "PRO HAC VITAM ET SANGIUNEM". A címer felett hímzett szalagmotívum "MARIA THE. REG. HUN." Másik oldalán tűhímzéssel selyem, ezüst és aranyszállal készített vármegyecímer, alsó részén az Esterházy család kardot és virágcsokrot tartó koronás griff madarával. A címer feletti szalag felirata "PROTEGE ET CONSERVA", az évszámot aranyfelirat mutatja. Zöld szalagján ezüst rojttal, koszorúba foglalt hímzett felirat "MARIA THERESIA COMITATUS ALBENSIS 1797.", másik oldalon "PRO DEO, REGE ET PATRIA". A nagyobb 1797-es fecskefarkú zászló mérete 120×80 centiméter. Anyaga egylapos jelenleg drapp selyemdamaszt, de a visszahajtott részeknél látható eredeti zöld színe. Körben selyemrojt, mindkét oldala azonos. Olajfestményen kétfejű koronás sas mindkét lábával kardot fog, testének közepén koronás magyar kiscímer, felirata a festmény alatti évszám. A halványzöld bársony zászlószalagot aranyszínű rojt és díszszalag keretezi, végén babérágak között aranyflitteres hímzett felirat "PRO DEO ET REGE PATRIA", átellenben "MARIA THERESIA COMITATUS ALBENSIS ANNO 1797." A másik 1797. évi fecskefarkú zászló nagysága 110x70 centiméter. Anyaga egylapos zöld selyem, körben selyemrojttal, ovális festett kép felett és alatt szalagszerű feliratokkal. Egyik oldalon ovális keretben a magyar kiscímer, felette "VITAM ET SANGUINEM", alsó felirat "ANNO 1797". Másik oldalon Fejér vármegye címere, felette kopott felirat "PRO REGE ET PATRIA", címer alatt "COMITATUS ALBENSIS". A kisebbik 1810-es téglalap alakú zászló 135×140 centiméter nagyságú, anyaga három részből összevarrt egylapos nyers színű selyembrokát. A textillapban 55×65 centiméteres ovális festett olajkép Fejér vármegye címere, körben hímzett búzakalász-motívum. Szélén négyszögletesen körbefutó díszsor farkasfog tulipánokkal, beljebb arannyal festett tölgyfakoszorú keretezi. A sima mezőben elszórtan kis festett virágok, kép felett évszám, alatta festett felirat "L. R. CVS ALBENSIS". A nagy kép alatt kis mezőben Székesfehérvár címere, hátoldalon ovális olajképen Magyarország középcímere. Körbefutó díszítései hasonlóak a színoldalhoz, de évszám és felirat nélkül. A nagyobb 1810-es téglalap alakú zászló mérete 135×150 centiméter, három részből összevarrt egylapos nyers színű selyembrokát. Közepe körben festett, a képet keretező díszítés ezüst és színes szállal hímzett. Egyik oldalának felső mezejében évszám, alsó mezőben: "L. R. CVS AL(BENSIS)". A kép alatti alsó mezőben hiányos, roncsolt állapotban Székesfehérvár címere, a hiányzó ovális olajképet színes fonallal és ezüstszállal hímzett levélkoszorú keresztezi. A zászlón négyszögletesen körbefutó festett díszsor, beljebb ezüstszállal hímzett tölgyfakoszorú, a sima mezőben elszórtan hímzett ezüstvirágok. Hátoldalán a középső festett képen és az alsó mező közepén egy másik, később felvarrt magyar kiscímer.

Fejér vármegye nemesi felkelésének zászlaja (1810)

A múzeumban öt, biztosan vármegyei céhzászló található. A Sármelléki Molnár Céh stander (háromszög) típusú zászlajának (1826. március 15.) mérete 176x313 centiméter. Anyaga egylapos tojáshéj színű, négy részből összevarrt mintás selyem, körben ezüstrojt. Színoldala nem ismert a korábbi restaurálás miatt. Hátoldalon téglalap alakú olajfestményen Fejér vármegye címere, felette aranyozott betűk nyomai, felirata "KÉSZÜLT BUDÁN MÁRCIUS 15-NAPJÁN 1826 ESZTENDŐBEN". A képet négy oldalról négy kisebb, koronás címer veszi körül: magyar kiscímer, horvát (ezüsttel és vörössel ötször sakkozott mező), dalmát (kék mezőben három - kettő-egy - aranykoronás, szembenéző arany oroszlánfej) és rongált szlavón (kék mezőben ezüst hullámos ikerpólya közt vörösben természetes színu nyest, a felső pólya felett lebegő, sugárzó arannyal keretezett hatágú vörös csillag) címer. A nagy kép alatt a festett céhpecsét felirata "A SÁRMELLÉKI. PATAK. MOLNÁR. CZÉHNEK. PETSÉTIE. 1818." Lakatos Dénes szerint a Fejér vármegyei kenyérsütők egyesített céhet alkottak a sármelléki patakmolnárok testületével. Magyar nyelvű alapszabályzatukat I. Ferenc 1817. július 9-én erősítette meg, amely "Elején két szaruból kiálló virágfüzér, kalász, búzavirág, rózsa és más élénkszínű virágok; Nep. Szent János képe, Magyarország részeinek és a megyének jelvényei. Külön lapon Magyarország és tartozékainak jelvényei, a molnárok címere és a céhpecsét 1818. Látható még Nep. Szent János papi ornátusban és Szent István országfelajánlása." 1818-as évszámmal ellátott, magyar köriratú pecsételőjüket ma a múzeum őrzi. A Fejér Megyei Levéltár 1807-1872 közötti időszakból tartja nyilván a céh magyar nyelvű jegyzőkönyveit és gazdasági iratait. A legelterjedtebb molnárcéhjelvény nyitott korona alatt két ágaskodó oroszlán által tartott malomkerék, fölötte vagy alatta guzsalytalp alakú malomvas, pontosabb nevén keresztvas. Ezt az általánossá váló molnárjelvényt kapták meg a Fejér vármegyei "Sármellyék" patakmolnárai 1818-ban királyi privilegium-levelükben pecsétadományként. A kiváltságlevél formája pontosan megegyezik a korabeli nemesi címeres levelek (armalisok) függőpecséttel ellátott, bársonykötésű albumaival. A pergamenre festett ötágú, arany leveles koronával ékesített, hermelinbélésű, bíborszínű címersátor kék hátteréből emelkedik ki, és kékszínű alapzaton áll középen maga a kör alakú pecsét: vörös mezőben ötágú, leveles arany korona alatt két hátratekintő, ágaskodó, arany oroszlán ezüst malomvasat és négyküllős malomvasat tart, egy arany rozetta és egy-egy arany levélciráda fölött. Körben fekete alapon aranybetűs körirat "A SÁR. MELLYÉKI. PATAK. MOLNÁROK. CZÉHÉNEK. PETSÉTIE. 1818". A pecsét körül Magyarország, Horvátország, Dalmácia és Szlavónia címere, fölötte ovális keretben Nepomuki Szent Jánosnak, a céh védőszentjének mellképe, alatta kör alakú keretben Fejér vármegye címere. A pecsétet adományozó és annak megfestett képét is tartalmazó királyi kiváltságlevél - eddigi tudomásunk szerint - egyedülálló a magyarországi céh kiváltságlevelek között.

Német Szabó Céh zászlaja (1828)

A csákvári - valószínuleg német varga, szíj- és kötélgyártó, nyerges tímár - egyesített céh téglalap alakú zászlajának (XIX. század második fele) mérete 130x150 centiméter. Anyaga egylapos sárgásbarna brokátselyem, körben barna cérnarojt, zászló szélén és a festmény körül szövött ezüstszalag díszítés. Egyik oldalon téglalap alakú olajképen Szentháromság-ábrázolás, ovális olajkép körül felirat "CSÁKVÁRI NÉ-VA-SZI-KÖ. NYE-TI-OK CÉHE". A festményalakok felett a Szent Korona. Hátoldal olajfestményén középen a céh védőszentjének alakja, körülötte ugyanaz a felirat a koronával.

Fejér vármegye címere a Német Szabó céhzászló olajfestményén (1828)

A Csákvári Kovács, Bognár és Lakatos Egyesült Céh téglalap alakú zászlajának (XIX. század) nagysága 210×175 centiméter. Anyaga egylapos megbarnult, három szélből varrt zöld selyemvászon. Három oldalán barna rojt, két sarkában díszbojt. Színoldal textillapjában vászonkép tüskés kerékre támaszkodó nőalakot ábrázol, alján felirat "A CSÁKVÁRI KOVÁCS BOGNÁR ÉS LAKATOS EGYESÜLT CÉH ZÁSZLAJA". Hátoldalon köpönyegét kettévágó lovas szent, felirata ugyanaz. A csákvári alsójárás kovács, bognár és lakatos egyesült céh mestereinek I. Ferenc adott magyar nyelvű privilegiumot 1817. július 19-én, 1818-as pecsételőjük ugyancsak magyar feliratú. A bognár- és kovácslegények német nyelvű szabályzata 1694-ből keltezhető, jegyzőkönyveik jelentős hányada magyar. A céh kiterjedt vármegyei fiókcéhekkel rendelkezett. A levéltár céhiratai 1838-1858 közötti számadások és nyilvántartások.

A felfegyverzett céhek a középkorban nálunk is zászló alatt vonultak hadba, majd az eredetileg világi rendeltetésű céhzászlók Magyarországon is szerepet kaptak a feltámadási, úrnapi és egyéb egyházi körmeneteken. A XVIII. századra a céhek várősvédő, fegyveres szerepe háttérbe szorult, s a céhzászlók külső megjelenése is mindinkább egyházi arculatot öltött. A céhjelvények helyett a védőszentek képei foglalták el a zászlók főhelyét, az eredetileg nyomatékos ország-, megye-, város- és céhcímerek egyre inkább hangsúlytalanabbá váltak, őrzési helyük is a céhházakból a plébániatemplomokba került. A Mária Terézia által kiadott céhlevelek már egyenesen elő is írják előállíttatásuk kötelezettségét. Ugyan tudomásunk van a székesfehérvári szabók céhének 1512-ben nyert privilegiumáról, mindazonáltal a Fejér vármegyei céhek tömeges megalakulására - a másfél évszázados oszmán-török uralom következtében - csupán a XVII-XVIII. század folyamán kerülhetett sor. Fejér vármegyében a XVII. század végétől kezdve mintegy 23 különböző céh kapott működési engedélyt, s már ekkor Fehérváron kívül a vármegye mezővárosai: Mór, Csákvár és Bicske voltak a legjelentősebb céhközpontok. Rajtuk kívül a falusi mestereket elsősorban a szabadbattyáni központú ún. sármelléki és a vértesaljai céhek tömörítették, utóbbi központja Lovasberény volt. A kisebb mezővárosokban és falvakban leggyakrabban több iparág képviselőiből álló egyesült céhek alakultak. Fejér vármegye címere megtalálható a Német Szabó (1828), a Tobak (1854) valamint a Szíj- és Kötélgyártó egyesített (1863) céhek múzeumban őrzött zászlain is.

A múzeum gyűjteményét gazdagítja két, bizonyosan vármegyei egyesületi zászló. Az Országos Frontharcos Szövetség Sárkeresztesi Csoportjának fecskefarkú zászlaja (XX. század első fele) 75x120 centiméter nagyságú. Anyaga kétlapos nemzeti színű selyem, körben aranyrojttal, a középső kép s a felirat hímzéséhez arany vagy ezüst szálat használtak. Színoldal közepén fehér selyemrészen címerpajzsban felfelé álló kard és rohamsisak, mögötte az érdemkereszt, a kard két oldalán két évszám: "1914-1918". A pajzs körül felirat "ORSZÁGOS FRONTHARCOS SZÖVETSÉG SÁRKERESZTESI CSOPORTJA". Hátoldalon középen babér és tölgyfaág között a koronás magyar kiscímer látható. A levéltári iratok közt a székesfehérvári főcsoport néhány dokumentuma található az 1929-1944 közötti időszakból, alapszabályaik mellett jegyzőkönyvi részletek, határozatok és névjegyzékek sorakoznak. A bajtársi szövetség megalakulásának időpontja bizonytalan, alapszabályuk 1929-ből származik. Pecsétjük alapján címerük Árpád-sávos pajzson a Károly Csapatkereszt sziluettje, azon hosszában fektetett babérágas kard és acélsisak, valamint az 1914-1918-as évszám. A szövetség törekvése "…a világháború volt magyar frontharcosai között ápolni és továbbfejleszteni a hazafias alapon nyugvó bajtársi szellemet… Küzdeni a nemzetközi felforgató irányzatok ellen, ... a tagok szellemi és anyagi erejét a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatába állítani, frontharcos jóléti intézmények megteremtése" volt. A szervezet rendes tagja lehetett aki a világháborúban tényleges arcvonalbeli szolgálatot teljesített s érdemeiért a Károly Csapatkereszt viselésére jogosult, tiszti kardos kitüntetésben részesült vagy vitézségi éremmel tüntették ki. A vármegye és az azzal összefüggő törvényhatósági jogú város területén működő frontharcos-csoportokat a vármegyei elnöki tanács fogta össze, a vármegyei vonatkozású feladatokat koordinálta. A szövetség helyi szervezetei a legalább háromszáz bejegyzett taggal bíró főcsoportok, mellettük háromszáz főt el nem érő, de minimálisan húsz tagot számláló frontharcos-csoportok létesülhettek. A hivatalos egyesületi tájékoztató a Magyar Front volt, az Országos Frontharcos Szövetség Szaknévsora, mint évente megjelenő periodika, Budapesten 1932-ben jelent meg első ízben.

Székesfehérvári és Fejérmegyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Ipartársulata zászlaja (XX. század első fele)	Fejér vármegye címere a Felsővárosi Földműves Polgárok zászlajának olajfestményén (1870)

Székesfehérvári Polgári dalkör zászlaja (1907)	Fejér vármegye hímzett címere a Polgári Dalkör zászlaján (1907)
Magyar Nők Szent Korona Szövetsége Székesfehérvári Szervezete zászlaja (1934)	Fejér vármegye hímzett címere a szervezet zászlaján (1934)